Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 19. szám · / · Figyelő
Fodor László vígjátéka a Magyar Színházban
Ennek a darabnak bárhonnan kiragadott két sorából bízvást megállapítható, hogy a szerzője tehetséges ember. Sok jó dolog van a Navarrai Margitban, de a legjobb benne a született író szignatúrájának, az ízléssel egyensúlyozott temperamentumnak ez a mindenütt jelenvalósága. Fodor Lászlónak keze ügyében vannak az eszközök és tud bánni velük. És ennek örülni lehet, mert ebben a koraérettnek látszó, de tulajdonképpen rokonszenves naiv fölényben a jövő ígérete foglaltatik: az, hogy nem fog visszaélni az eszközeivel, mert nem lesz kénytelen vele. Aki így tud helyzeteket bonyolítani, az nem fogja egy jó helyzetért föláldozni a kompozíciót. Aki ilyen elegáns ötletekkel tud nevettetni, az egy jó vagy rossz viccért nem fogja odaadni apai-anyai jussát. Aki így tudja beszéltetni a figuráit, az a dialógussal való parádézást nem fogja többre becsülni az igazi emberi mondanivalóknál.
Erősen franciás ízű vígjáték a Navarrai Margit (már a címben és a vele kapcsolatos alapötletben is van valami Anatole France-os irónia) és szokatlan merészség a szerzőtől, hogy még hozzá Párizsban, párizsi környezetben, párizsi viszonylatok közt bonyolítja le a cselekményét. Lehet, hogy egy született párizsi mosolyogna ezen a párizsiasságon, mint ahogy mi mulatunk néha külföldi írók tissotismusain, ha magyar témához nyúlnak. Lehet, de nem föltétlenül bizonyos. Különben sem ez a lényeg, hanem az, hogy Fodor Lászlón jól feszül a Fles és Caillavet uraságok frakkja. A franciasága nem hat erőltetett póznak vagy affektáltságnak. Ellenkezőleg: egy erősen muzikális kedély rezonál itt - valahogy a fülön át - őszintén és természetesen a francia szalonvígjáték tónusára.
Fodor huszárosan üli a színpadi siker ficánkoló csikóját: mindjárt elsőre akadályversenyt nyert vele. Az Unió tapasztalt istállómesterei gondoskodtak számára gátakról és buktatókról. Hogy mégis ép bőrrel ugratott a célvonalig, abban csakis Tóth Böske volt segítségére vonzó és intelligens bájosságával, meg Baróti a színészi rutinjával és a rendezői ügybuzgalmával.