Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 19. szám
Vakra sírom a két szemem,
némává harapom a nyelvemet,
- itt állok és nem szólok semmit, -
vételenné koplalom ezt a szívet, -
és hallgatok, - és nem szólok utánad.
Az ajtók belehullanak az éjbe
és tárva-nyitva áll a vágyam háza, -
csak egy igen, - és minden újra jó lesz...
- És én itt állok mezítelenül,
a halott mellett virrasztó éjszakában...
- koszorú szívem, koporsó a szám.