Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 19. szám · / · Ignotus: Rákosi Viktor

Ignotus: Rákosi Viktor
2.

Magyar géniusz - ez a szó Rákosi Jenőtől származik, a múlt század kilencvenes éveiből, mikor Viktor öccse harminc körül virágzott, ő pedig mint ötvenes vezette a magyar publicistákat. Akkor, ennek harminc éve, ez a szó nagyzolónak, hivalkodónak, komédiásnak tetszett, mint Rákosi Jenőnek másik akkori szava is, a harminc millió magyarról szóló. Ma tragikusan meg nemesedett szavak, fájdalmasak, mint a halál s lengék, mint testvére, az éber álom. Valamikor valahová azt írtam, hogy a nagy ember vénségére mind kiszépül. Testi ábrázatukra értettem volt, de megáll a lelki fiziognómiáról is. Rákosi Jenőtől, mint fiatalembert, nem győztek óvni kortársi kollegái, hogy el ne kábíttassam magam szép szavaitól és csengő szólamaitól. Engem azonban nem a politika riasztott el tőle, hanem az irodalom. Ám mindez ma hol van, mivé lett? Mi lett a politikából, miket Rákosi Jenő hirdetett, mi a költőkből kiket lebecsült vagy felmagasztalt? Ő ellenben meg van az ő nyolcvan esztendejével: erősen, frissen, tehetségesen, eleve igazolásául annak a mindig vallott tételemnek, hogy tehetség nem vénül csak érik, meg van bölcsességével mely biztos, meg van felfogásaival, mik tisztultak, megvan mint a Duna, mely miután végigment egy világrészen s magába szedte vizeit és mosadékait, a végén mindezt szétüleszti torkolatánál s kristályi tisztán ömlik bele a tengerbe. Ma, visszavetődően, a Rákosi Jenő harminc év előtti politikája igazabb, mint látszott azon napokban, mert ma már világos, hogy az egész akkori magyar élet csak álom volt, s annak volt igaza ki édes mák-itallal minél tovább akarta nyújtani. Ma nem kár semmiért, semmi káprázatért s öncsalásért, mely akkor lehunytan marasztotta szemünket.