Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 15 -16. szám · / · Figyelő
Paulini Béla! Van-e aki e nevet nem ismeri? Sőt többet mondok. Van-e aki e nevet, ha nem is a teljes, de a valódi értékmeghatározásban nem ismeri? Mert ez jóval több! Mert sajnos, nem először leírt meghatározás, hogy a név, a hír, a siker rendszerint félreértések szövevénye.
Paulini Béla azonban, azt hiszem, a köztudatban valami ős és eredeti humornak művésze. Valami olyan humornak, ami inkább kedély, bárha a bölcseknek szokott enyhe kis keserűsége színezi. Valami olyan humornak, aminek az ötlet csak esetlegessége, bárha él vele, de ha nem élne, akkor is azt érezzük, teljes hatásában kapnánk őt.
Nem tudom, mennyire regisztrálták őt fenti meséskönyve megjelenésekor, azaz nem tudom, meg volt-e az a bizonyos havi és napi-sajtó sikere. S őszintén szólva, nem is tartanám fontosnak, hogy pont ebbe a meséskönyvébe kapcsolódjék. És, hogy magam is ennek a meséskönyvnek a kapcsán bocsátom útnak ezt a néhány sort, annak voltaképp más oka-foka van, mintsem ezt a könyvet akarjam csak méltatni.
Ha csak erről írnék kritikát, különben akkor is azt mondanám, hogy Paulini, a képzőművész értékesebb Paulini az írónál, ami természetes. És talán megjegyezném még, - hogy meg lehet ugyan, sokak szemében épp ez az előnye, - nekem a mesék hibájául tetszik, hogy tanulságaikban s másban is, nagyon is sokat gondol a felnőttekre az író, míg a képzőművész mintha épp ezt nem tenné sohasem, még a nagyoknak szánt dolgaiban sem s épp ez, ami nála értékek-értéke.
Kár ugyan egy szó gáncsot is idevetni. Hiszen a meseíró Paulini is, azt hiszem első úttörője a magyar mű-meséknek.
De mondom, egyebet szeretnék mondani Paulini Béláról.
Ugyebár olyan művészekről, akiket a kritikusuk nem mer készeknek tartani, sokszor halljuk, hogy így veregeti a vállukat: még sokat várunk tőlük.
Nos, ezekben a sorokban, szeretnék valami ilyest egyenesen vádnak fogalmazni meg Paulini Béla ellen, akinél készebb művész kétségkívül nincsen. Ellenben épp azért kérdem tőle: van-e oka és joga éppen most, mikor egész a kétségbeesésig folyik zöld kezdők és hülyék mellet a nagy dob verése, megfosztani a nyilvánosságot attól hogy a tehetségnek, sajnos már kivételessé vált létjogát, saját magával is elismerni segítsen, aki művészetével a leghálásabb és leghozzáférhetőbb, bárha ugyancsak nem a legkönnyebben érzékeltethető világszemléletet, a torzítás, a derű, a vigaszét műveli.
Úgy van! Egy nagy, restospektív vagy bármily nevű, de mindnyájunk biztos és nagy gyönyörűségének igérkező kiállítást várunk Paulini Bélától .