Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 13. szám · / · Figyelő

Halász Gyula: Amundsen és a "Maud"

Negyvennégy évvel ezelőtt egy boldogtalan hajó úszott el a sarki tengeráramlással észak felé, Ázsia partjairól. Huszonegy hosszú hónapig morzsolódott a jégbefagyott hajó, míg egyszer csak féloldalra billent s összecsaptak fölötte a jeges hullámok. Elárvult utasai elvergődtek a szibériai partokra, elindultak a szabadulást jelentő nomád telepek felé. Szemük előtt fel-felrebbent egy-egy hó-fajd, táplálékkal és élettel kecsegtetve az éhhalállal küzdő vándorokat. Mindhiába. A parancsnok évekkel később meglelt naplója a sarkvidéken lejátszódott tragédiák egyik legmegrendítőbb eseményét beszéli el ilyenféle fáradt bejegyzésekben: "Reggelire fél kávéskanál glicerin és egy pár csizma. - Ebéd, egy korty fűzfalevél-tea. - Hajnalban meghalt Iverson. - az éjjel meghalt Dressler. - Boyd és Görtz az éjjel meghaltak. - Collins haldoklik..."

De Long kapitány, az elsüllyedt Jeannette parancsnoka, előre küldte két társát, hozzanak segítséget. Azok megígérték, hogyha összeroskadnak is az útban, négykézláb és hasoncsúszva mennek tovább, utolsó leheletükig...végső kimerülésükben sikerült is nekik jakut bennszülöttekre bukkanniuk. A jakutok barátságosan fogadták a jövevényeket, enni adtak nekik, de hiábavaló volt minden könyörgés, hogy rénszarvas-szánjaikon kövessék őket észak felé, sínylődő társaikhoz - a jakutok nem értették meg furcsa idegen beszédüket! A napok teltek, az epedve várt segítség késett és a Jeanette hajótöröttei nem tértek vissza soha többé!

Ez a sors vár-e Amundsen hajójának, a Maud-nak utasaira, akik ugyanavval az álnok tengeráramlással sodródnak ma is észak felé, s ebben az órában talán közel járnak a Jeannette hullámsírjához - ki tudná megmondani?

Amundsen is kiküldte két emberét. Tessen-t és Knudsent, 1918.október 31.-én a Cseljuszkin-fok tájáról, hogy hírt vigyenek - nem a maud katasztrófájáról (a pompás kis hajó vitézül állja a jég ölelését,) hanem a hajó addig megtett útjáról és kiszámíthatatlan további sorsáról. Amundsennek a hírvivőit érte utol az éhhalál, ugyancsak a szibériai part szegélyen. Ők maguk a kitűnően fölszerelt kis hajón meglehetősen biztonságban sodródtak tovább, míg nem a jég fölengedett és baj nélkül kiköthettek Alaszkában, miután végighajóztak az észak keleti átjárón, Nordenskjöld útvonalán.

1920. augusztus 8.-án Nome-ból, Alaszka nyugati partjáról kelt útra Amundsen hajója újból észak felé. A Bering-szorosban megint befagyott a hajó, de sikerült egérutat lelnie és még ugyanabban a hónapban elérte a Szerdce-kamen fokot az ázsiai parton. Januárban ketten, Sverdrup és Wisting, elindultak délnek tudományos kutatásokra és áprilisban tértek vissza a Maud-ra. Maga Amundsen május végén elhagyta a még mindig befagyott hajót, szánon igyekezett tovább a Beringszoros felé. Amerika földjén áttelelt. 1922. augusztusában érkezett tőle hír Nome-on keresztül, hogy a jégbefagyott Maud még mindig az ázsiai partok közelében úszik, a Wrangel-sziget tájékán.

Amundsen ekkor már nem volt a hajón. 1922. július 28.-án újból elbúcsúzott társaitól, sorsára bízta a hajóját és repülőgépével, Omdal pilótával és Lund-dal átszállt egy arra vetődött hajóra, hogy az alaskai Barrow-fokra vitorlázzék. A fokot nem sikerült elérnie. Le kellett mondania róla, hogy 1922. nyarán fölszállhasson évek óta tervezett vakmerő légi útjára. Wainwreight-ben virradt rá 1923 tavasza. Onnan kellett volna június 20.-án felröppennie a levegő óceánjába a világ legcsodálatosabb fölfedező és kutató géniuszának, hogy háromszáz méter magasságban átrepülje a másik óceánt, a nem kevésbé ismeretlent, amelynek jéggé dermedt messze sivatagán ott rejtőzik valahol a láthatatlan cél: az északi sark. Lehetetlen arra nem gondolnunk, a természet milyen leleményesen védelmezi ezt az évszázadok óta elszánt makacssággal üldözött, rejtelmesen megbúvó, sóvárgott emberi célpontot - akárcsak valami nemes vadat, felöltöztetvén a környezet "őrjítő szürkeségének" észrevehetetlen tájképi köntösébe.

*

Amundsen tehát nem száll fel! Repülőgépe nem állta meg a próbát. De azért ne beszéljünk a tudomány csődjéről, az emberi szellem vereségéről.

A hit az emberi szellem fejlődésében és az emberiség haladásában - emlékezet dolga. Még egy emberöltővel ezelőtt a levegőnél súlyosabb géppel való repülés puszta lehetőségében is kételkedtek az emberek s ma már óceánokon és kontinenseken szálldos keresztül a gépmadár. A szikratávíró gyermekkorát éli és a marconigrammok máris egyik világrészből a másikba sisteregnek át vezeték és kábel nélkül. Soha nem álmodott távlatok és lehetőségek nyíltak a kutatók és fölfedezők messze pillantó szeme előtt.

Emlékezzünk csak Nansen hajójára, a dicső Fram-ra, amint a befagyott tenger áramlásával úszik ismeretlen célja felé, elárvultan, kiszakítva az élők egész világából, maga a vezér egyetlen társával kiszáll a jég hátára és elindul gyalogszerrel (1895 március 14-n) - az északi sarkra. Az elhagyatott a magányos hajósok és a még magányosabb vándorok szívében, egymástól is elszakítva, kihajítva a földgömb szinte csillagászati távolába. Elmúlik egy esztendő. A Fram járja tovább szeszélyesen kanyargó halotti útját, amerre sorsa vezérli. Nansen és Johansen, a két önkéntes hajótörött ezalatt áttelel a Ferenc József föld parányi szigetén, - amelyet Nansen később feleségéről Éva szigetének nevez el - s még mindig semmi hír sem róluk, sem tőlük...Elkövetkezik 1896. nyara. A Fram kiszabadul a jég fogságából, gépét befűtik, kifeszítik ernyedt vitorláit s a világjáró hajó befut Skjärvö kikötőjébe. Csaknem egy napon vele száll partra Nansen és Johansen norvég földön. Ekkor foszlik csak le az aggodalom lidércnyomása a szívekről. Egy perccel előbb egyikük sem tud még - a másik szerencsés megmeneküléséről. Másik kép. 1923. Amundsen és a Maud. Két elenyésző pont a világ mindenség végtelenségében. és ez a két élőlény - hiszen egy ilyen hajó, mint az övé, még a jégbe fagyva is élő, lélegző lény! - hírt adhat egymásnak és hírt adhat a civilizált világnak.

Amundsen, mint legújabb táviratából kiviláglik, már május 11.-én lemondott az északi sark átrepüléséről. Azóta bizonyára útban van szánon, hajón, repülőgépen, magára hagyott hajója felé [*] s alighanem olyan pontján áll e pillanatban a messze északi világnak, ahonnan már érintkezésbe léphet társaival. Híradása úgy lehet, éppen most cikázik szerte a világűrben, az ismeretlenben úszó hajó felé. Az elektromos hullám, akárcsak a gondolat vagy a vágy, keresztül hatol minden emberi és természeti akadályon és rátalál - odatalál céljához.

És ha megjön a felelet a világűrből: Itt vagyunk! - Amundsent, a hűséges bajtársat semmi sem tarthatja vissza, hogy repülőgépén felröppenjen ismét a magasba s mint fészkébe a levegő királya, visszaszálljon fészeknél alig téresebb parányi motoros hajójára.

 

[*] Eddig elé nem érkezett semmi olyan hír, amely megerősítené ezt a feltevést. (H. Gy.)