Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 13. szám
Méltóságos Gróf Úr!
Excellenciás uram!
Excellenciátok engedélye Párizsba utazhatásunkra éppen annyira megörvendeztetett bennünket, mint aggodalomba ejtett. Én részemről az útra teljességgel nem voltam felkészülve. Aggodalmam nem annyira Tamás grófra vonatkozik, mint saját magamra és viszonyainkra. Bizonyára Tamás gróf nem fog visszaélni Excellenciátok jóságával. Azonban igen sok körülmény jött össze arra nézve, hogy örömünk egy kissé zavart legyen.
Először is útlevelünk ügye aggaszt. Eszterházy gróf nem írhatta alá útleveleinket. Ő erre teljességgel nincs felhatalmazva. Németországba, sőt Koppenhágába is vehette volna magának ezt a szabadságot, de Párizsba, mely igen kényes hely, egyáltalában nem. Míg Pestről új útlevelet küldhet Excellenciád, addig eltelt volna a szünidőnek nagy része. Ezért némely dologhoz értők a fensőbb körökből azt tanácsolták Tamás grófnak, hogy a francia és belga követ írásával bátran megjárhatja Párizst. Mind a francia, mind a belga követség a legnagyobb készséggel aláírták útlevelünket, mit Tamás gróf személyes ismeretségének lehet köszönni. E szerint mi csak a francia és belga követ írásával utazunk, miből baj is származhatik, noha remélni lehet, hogy nem származik. Tamás gróf mindenesetre meg fogja látogatni Hübner bárót (az osztrák követet) Párizsban s úgy viseljük magunkat, hogy legkisebb gyanúra se adhassunk alkalmat, mert csak az esetben gyűlhetne meg inkább bajunk, nem egészen rendes útlevelünk miatt. Most már az a kérdés: vajon szükséges-e, hogy Excellenciád útlevelet küldjön nekünk Párizsba, vagy nem? Eszterházi gróf kötelessége, azt erősíteni, hogy igen. Excellenciád jobban ismeri a budai helyhatósági körülményeket, mint én s biztosabban elhatározhatja: lehet-e kapni útlevelet, nekünk Párizsba küldendőt, vagy nem, ha könnyű módon kaphatni, az igen örvendetes volna, míg ellenkező esetben alkalmasint csak nehezítené helyzetünket. Ezért méltóztassék Excellenciád belátása szerint cselekedni, mi igyekezni fogunk úgy viselni magunkat, hogy távolról se adjunk alkalmat semmi útlevelünket illető kedvetlenségre. Egyébiránt, mikor Párizsba érkezünk, tüstént tudósítani fogom Excellenciádat szállásunkról, hová az útlevél lesz küldendő, valamint egyebekről is. Én egy darabig haboztam előre indulni addig, míg útlevelünk egészen rendjén nem lesz, de beláttam, hogy azáltal, míg egyfelől kedvetlenítem Tamás grófot, addig másfelől egészen kifogyunk az időből. Bíztam hát a fentebb említett biztosításokban s jónak láttam útnak indulni, habár némi aggodalommal is.
A mási baj az, hogy én a távoli útra készülvén, így rövid idő alatt nem vagyok képes Excellenciádnak költségvetést küldeni. Arról biztosíthatom Excellenciádat, hogy minden szükségtelen kiadást kerülni fogunk s csak a legszükségesebbekre szorítkozunk: szóval egészen Excellenciád levele értelmében fogunk utazni. Tamás gróf ebbe tökéletesen beleegyezett s csak eleinte mutatott hajlamot követeléseit feljebb fokozni. Itt kifizetve minden március hónapot illető költséget, kosztpénzünk maradékán s a Tamás grófnak április havi pénzéből előlegezett 20 talléron kívül, van kezeim között 480 tallér. Ez az útra s Párizsban nyolc napi mulatásra nemcsak elég, de azt hiszem, hogy in summo calculo 280 tallérnál nem fogunk többet költeni, így a többi 200 tallér betegség s más rendkívüli és éppen nem várt esetekre elég biztosítékul. Azonban, ha Tamás gróf ruhát, vagy egyebet akar venni, ezen a szükséges kiadásokra és rendkívüli esetekre számított pénzből nem előlegezhetek neki nagyobb összeget. Minthogy ő ilyesmit emleget s Excellenciád fölhatalmazott engem arra, hogy ruhacsináltatás esetében készpénzzel pár hónapra előlegezhessem, elmentem Jacques bankárhoz, hogy fölvegyek tőle legalább száz tallért e célra ama fölhatalmazó írás következtében, melyet Excellenciád elmenetelekor nála hagyott. Ő nem tudta megtalálni az iratot s így rendes úton nem akart pénzt adni, csak rendkívülien, mit természetesen nem fogadtam el. Mindezt azért vagyok bátor Excellenciádnak megírni, hogy pénzügyi állásunkról tiszta tudomása legyen, különösen pedig két okból. Először azért, hogyha megengedi Excellenciád Tamás grófnak a ruha csináltatást, méltóztassék neki április 10-ig Párizsba küldeni annyit, amennyit célszerűnek tart mint előlegezést havi pénzéből, mert én a kezem között lévő 480 tallért a szükséges útiköltségekre, rendkívüli esetekre, Párizsból hazajövetelünk utáni napokra tartogatom. Másodszor azért, hogy Jacques bankár Excellenciádnak engem 300 tallérig felhatalmazó iratát nem találván meg, itt nekünk rendkívüli esetekre semmi hitelünk nincs, vagy jobban mondva, nincs olyan hitelünk, melyet igénybe vehetnénk.
Pár óra múlva indulunk. Én a készülődésben és sok futkosásban elfáradva jelenleg többet és kimerítőbben nem írhatok. Legyen Excellenciád megnyugodva egész utunk iránt. ha az útlevél miatt kedvetlenség nem jön közbe, bizonyosan az egész út jól fog kiütni s nem fog sokba kerülni. Mihelyt Párizsba érkezem, bővebben lesz szerencsém tudósítani Excellenciádat ügyeinkről. A grófné ő Excellenciája kezeit csókolom, maradtam mély tisztelettel
Excellenciádnak alázatos szolgálja
Berlin, márc. 23. 1856.
Gyulai Pál