Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 13. szám · / · Gyulai Pál kiadatlan levelei (III.)

Gyulai Pál kiadatlan levelei (III.)
8.

Méltóságos Grófné!

Excellenciás Asszonyom!

Ma végződött be az egyetemi tanfolyam első féléve. Ez utolsó napokban, többször ötlött eszembe az a kérdés: mi haszon áramlott Tamás grófra e négy havi Berlinben léte alatt? Szabadjon mindazt, mivel e kérdésre magamnak megfeleltem, Excellenciád számára is leírnom.

Nem tudom, minő eredményt várt Excellenciád Tamás grófra nézve Berlinből, de annyi bizonyos, hogy a legnagyobb várakozás mellett sem érezheti magát egészen csalódva. Bármely oldalról méltóztatik tekinteni a dolgot, oka van örvendezni és remélni. Nem örvendetes eredmény-e, hogy Tamás gróf kevéssé korlátolt helyzetében erkölcsileg olyan szépen viselte magát. Itt őt sem szigorú felvigyázat, sem félelem nem korlátozták. Egyedül a saját szívében fölébredt önérzet s Excellenciátok iránti szeretete a fék, mely tartóztatta, az iránytű, mely vezette. Olyan korban, mint az övé, olyan nagy városban, mint Berlin, nem egy derék és nemes kedélyű fiatalember téved meg, kivált ha társadalmi állása alkalmat és eszközt nyújt vágyainak. Tamás gróf nem tévedt meg. Egy fillérnyi adósságot sem csinált, egy lépést sem tett, melyért önmaga vagy más előtt pirulnia kellene. Nekem igen csekély részem van az egészben. Minden érdem a Tamás grófé s azon derék férfiaké, kik között élt. Nekem inkább csak az örömben van részem. Örvendek, hogy Excellenciátoknak jó hírt írhatok, örvendek, hogy azoknak, kik engem azzal rémítettek, hogy Tamás grófot betegen s néhány ezer forint adóssággal fogom haza kísérni, nincsen igazuk. S vajon miért ne lehetne remélnem, hogy a jövő, ha nem is szebb, de legalább hasonló lesz a múlthoz?

Nem kevésbé örvendetes eredmény az is, hogy Tamás gróf folyvást olyan körökben élt, melyek világjártasságát és műveltségét előmozdították. Berlin szalonjaiban megismerkedett Németország leghíresebb státusférfiai, diplomatáival s egy pár olyan tudóssal és művésszel, mint Ranke, Lepsius, Liszt s mások. Míg egyrészt önbizalmat nyert a társalgása könnyű és változatos lett, addig másfelől mind inkább tanulta megvetni a társadalmi élet kevésbé nemes örömeit. Emellett sok olyan ismeretséget kötött, melyek jövendőjére nem fognak minden befolyás nélkül maradni. E körök természetesen arra is hatással voltak, hogy az idegen nyelvekben előhaladást tegyen, hol angolul, hol franciául, hol németül kellett beszélnie. Tamás gróf leveleiből olvashatta Excellenciád, hogy mennyi figyelem és előzékenységgel viseltettek itt iránta mindenütt. Ritka fiatalember részesül annyi kitüntetésben. Tamás gróf mindezt igyekezett kiérdemelni. Őt mindenki úgy ismeri, mint egy derék fiatalembert s a fensőbb körök legjelesebb ifjai keresik barátságát.

Dehát tanulmányaiban tett-e előhaladást? - kérdezheti Excellenciád. Valóban rosszul esik, hogy e tekintetben nem írhatok úgy, mint óhajtom s mint Excellenciád várja. Azonban jól esik, hogy még sem vagyok bút okozni Excellenciádnak kénytelen - Tamás gróf az ének és zongorában sokat haladt elő. Legalább mesterei úgy nyilatkoznak s Bethlen gróf, ki éneke iránt nagy részvéttel viseltetik, ugyanezt erősíti. Kissé baj, hogy hamar elcsügged. Közelebbről azt kezdi mondogatni, hogy neki nincs elég tehetsége a művészetre. "Honnan gondolod ezt" - kérdem én - minden mestered s a műértők másképpen nyilatkoznak." Más tárgyra vitte a beszédet, de későbbi nyilatkozataiból kitűnt, hogy nem rég egy társaságban felszólították énekelni, nem bízván magában, vonakodott, rekedtségével mentegetőzött s máskorra ígérte a felhívás teljesítését. Ez volt kútfeje csüggetegségének. Azonban később erőt vett magán s ma estére meghívta zongoramesterét, Bethlent, Zeyket, hogy ítéljék meg, vajjon énekli-e a magyar népdalokat úgy, (hogy) föl merjen velük lépni a társaságokban. A megérdemelt biztatás bizonyosan nem fog hiányozni - ami a francia mestert illeti, ez is elég dicsérően nyilatkozik Tamás grófról, csak azt teszi ki hibául, hogy az írásbeli dolgozatokat kissé elhanyagolja. Az egyetemi tanárok (e) napokban adtak bizonyítványt hallgatóiknak. Tamás gróf mint Rudolftól, mint Kellertől "sehr fleissig"-ot kapott, ami másodrendű kitüntetés. Igen sok tanuló és szülő megelégszik ezzel. Igen természetes, hogy aki szorgalmasan járja a leckéket, mindig tanul valamit s ennyiben a bizonyítványoknak megvan a maguk értelmük és becsük. De más kérdés az: vajon az illető tudományban, haladt-e előre az illető tanuló annyit, amennyit jövendő pályája s egy leteendő doktori, vagy állami vizsgálat kíván. Több leveleimben említém, hogy Tamás gróf otthon kevés dongot fordít tanulmányaira. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben ott is kezdett dolgozgatni, de nem annyit, amennyit kellene. Ezek szerint jogi tanulmányait illetőleg az örvendetes eredmény csak annyi, hogy Tamás gróf szorgalmasan járta a leckéket s hajlamot, akaratot mutatott otthon is tanulni, mi jövendőben reményt nyújt többre is.

És épen e pont iránt vagyok bátor Excellenciád figyelmét kikérni. Négy havi tapasztalataim után mindinkább meggyőződöm arról, hogy Tamás grófnak olyan korrepetitióra van szüksége, kivel nincs közelebbi viszonyban, ki előtt zsenírozza magát s ki a szükséges jogi ismeretekkel bírván, minden kérdésre tüstént adhat felvilágosítást. Én, mint korrepetitor, kevés hasznára vagyok Tamás grófnak. Azon órák, melyeket mi itthon korrepetitióra fordítottunk, ritkán szültek óhajtott eredményt. Tamás gróf néha tréfára fordította dolgot s az idő eltelt, anélkül, hogy hasznát vettük volna. Ilyenkor nekem igen nehéz volt komoly arcot öltenem a pedánsság gyanúja nélkül. Egyszer megpróbáltam s azt nyertem általa, hogy Tamás gróf elkedvetlenedett. Aztán másfelől magam sem voltam mindig tisztában a jogi kérdésekkel, csak hosszas keresgélés után adhatok felvilágosítást, mi a korrepetitiókat hosszadalmas és unalmasakká teszi. Nem igen merem hinni, hogy mindez a jövő félévben megváltozik. Azért jónak tartanám, ha Tamás grófhoz hetenként kétszer egy Rudorff tanár úrtól ajánlandó korrepetitiór járna, ki minden harmadik napon elbeszéltetné vele az egyetemen hallottakat s bővebb felvilágosításokat adna a bonyolultabb kérdésekben. Idegen ember előtt ő zsenírozva lévén, nem veheti olyan könnyen tréfára a dolgot, mint velem. Aztán egy szakképzett ember sokkal könnyebbé és kellemesebbé teheti a korrepetálást, mint én. S mindez nem vonna maga után nagy kiadást. Havonként alig kerülne többe 5-6 tallérnál, mi aránylag nem sok. Ne méltóztassék Excellenciád azt gondolni, hogy én mindezt saját kényelmemért mondom. Én szívesen korrepetálok ezután is Tamás gróffal s örömest fogom járni a leckéket, de sikert nem igen merek ígérni akkor, midőn kétkedésem alapos okairól meggyőződtem. Méltóztassék Excellenciád ez ügyet közölni a gróf ő excellenciájával, valamint Horváth Árpád úrral is. Bármit határozzon Excellenciád, én a legteljesebb készséggel teljesítem.

És most méltóztassék megbocsátani nekem, hogy levelemet megszakítani vagyok kénytelen s csak holnap folytathatom. Épen most érkeztek meg Bethlen és Zeyk a fentebb említett énekes estélyre s velük együtt részt kell vennem Tamás gróf próbatételében. Holnap szerencsés leszek egyebekről is tudósíthatnom Excellenciádat. Bethlen gróf éppen most pirongatja Tamás grófot, hogy soha sem mondja meg neki Excellenciád üdvözletét s egyszersmind megkért, hogy ezt írjam meg Excellenciádnak. Ő igen sokszor emlékszik Excellenciádra, különösen arra, mit neki Excellenciád elmenetelekor mondott, t. i. hogy térjen újra vissza hazájába. De én még sem hiszem visszatérését. Csak az ellágyulás percében készül haza, mihelyt kibúsulta magát, Olaszországot emlegeti.

Gróf Forrayné ő Excellenciája, valamint Excellenciád kezeit is csókolva, maradtam mély tisztelettel

Excellenciádnak alázatos szolgája

Berlin, márc. 14. 856.

Gyula Pál