Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 11-12. szám · / · Réti Ödön: A Vilmos császár-úton
Benn ültünk a kávéházban délelőtt féltizenkettőkor, úgy gondolom Seemannak hívják azt a helyet. Osvát, Gellért, később Karinthy is odajött, de csakhamar távozott avval, hogy az ő ideje drága...
Szegedről beszélgettünk, Juhász gyuláról, Móráról, Tonelliről, aztán a nagyváradiakról szomorúan. Tízenkettőkor Osvát, Gellérttel felment a Nyugat szerkesztőségébe. Magam maradtam, de nem sokáig, mert úgyszólván nyomban sűrű engedelem kéréssel mellém telepedett egy úr. Idős, kopasz, szomorú, szemüveg volt a szemén, tanári ábrázat az arcán. - Ki volt az a két úr, aki elment?
- Az egyik Gellért - mondtam.
- A költő? Ismerem. Ah igen, ugye ő írta az Ádámot?
- Igen, - feleltem s megszerettem a bácsit, mint ahogy rég megszerettem az Ádámot.
- Hát az a másik, az a színész?
- Az: Osvát Ernő volt, a Nyugat szerkesztője.
- Ismerem: De szeretném egyszer a színpadon is látni, Hamletben, Learban, vagy egyébben.
- Azokban nem játszik - mondtam, - Neki csak egy kedves szerepe van, a Láthatatlan Ember.
- Aki mindenütt jelen van - fűzte hozzá elgondolkozva a bácsika.
- Igen, - feleltem - mindenütt jelen van, ahol valakinek használhat s magának árthat.
Fizettem és búcsúztam.