Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 11-12. szám
- Hogy én?...Még kérdezheti? Nézzem rám. Lehet az ilyen embernek szeretni? És lehet az ilyen embert szeretni?
- Ugyan kérem, hogy mondhat ilyet. Tudhatja jól, hogy a férfinak -
- Ó a jó öreg frázis! A férfinak nem kell szépnek lenni, fő az, hogy okos legyen - tudom! Ezt már sokszor mondták nekem, elhiheti és egyszer sem volt igaz. Ez olyan mondás, amit a csúnya férfiak vigasztalására találtak ki, de nem igaz. Az a nő, aki ezt mondja, például most maga, egész más szemmel néz egy szép férfira, mint például énrám.
- De kérem, csak nem gondolja, hogy énnekem egy borbélylegény tetszik?
- Borbélylegény tetszik a varrólánynak, annak az a szép, magának biztosan más fogalmai vannak a férfi szépségről, nem kell annak okvetlenül pirosképűnek, vagy kisütött hajúnak lenni, lehet az sápadt, érdekes, nem bánom, még kopasz is - de szépnek kell lenni, a maga ízlése szerint valónak, különben nem tetszik. Ebben minden nő egyforma. És ez természetes is.
- Hát nem és nem! Én egész életemben többre becsültem a lelki szépséget a testi szépségnél.
- Kérem, kérem. A derék és unalmas lelki szépség nem utolsó dolog, de a férfi és nő mágneses vonzódásában, abban a heves egymást akarásában, amit csak az illendőség, a szemérem és a kultúra korlátoz ami talán ezek miatt sohasem valósul csókká, de az érzésben megvan és ez a fontos - nos, a lelki szépség itt csak másodrendű szerepet játszik.
- Jó, de a korlátok megvannak és a korlátok között mindenki, a csúnya ember is választhat valakit magának.
- Ó igen, választhat, csak nem kapja meg, akit keres, mert őt a nő nem szeretheti viszont.
- Maga úgy beszél, mintha csak a szép férfiak házasodnának.
- Mellékvágány!...De nem baj, azért megértjük egymást. A házasság még nem jelent semmit. Hiúság, nagyravágyás, szabadulás egy rosszabb életből, vágy az ismeretlen után, asszonynak lenni és szabadnak lenni - ezért kap csak a magam fajta rút ember feleséget. Hogy az asszony szeretné az ilyet, belül, őszintén, restelkedés és másra gondolás nélkül - arról szó sem lehet. Ha összekerül - és ki nem kerül össze? - egy különb férfival, akkor az ő csúnya férje már el van veszve.
- Maga egyre jobban túloz. Abból, hogy egy asszonynak más férfi is tetszik, nemcsak az ura, még nem következik, hogy hűtlen és rossz.
- Isten ments, én ezt nem mondom, lehet az jó asszony is, tisztességes, akinek soha sincs kalandja, sőt elhiszem azt is, hogy boldogan él az urával, de csak látszólag. Hogy belül mi van, azt senki sem tudja. És akkor ez a házasság a rabszolgatartásnak egyik enyhe, de azért nagyon keserves formája.
- Az élet mindenben megalkuvás. Ebben is.
- Jaj csakhogy én nem a mindennapi, ötvenperces életről beszélek! Arról szépről, nagyról, elérhetetlenről! Mert ha én megalkudnék, ha kiválasztanék egy magamhoz valót, egy kis rücsköst, akinek kiáll a lapockája a hátán, vagy legalább is csámpás a lába, minden rendben volna. De nem, én nagyon finnyás vagyok és olyan fene legény, hogy mindig csak egy szép leány szerelmét kívántam, mint amilyen például - például - maga...Hát kérem, kicsúszott a számon, ez vallomás volt. És maga - maga hallgat...Jól teszi. Mert akárhogy is becsül, talán okos embernek is tart, lelki szépnek és kitűnő férj-matériának, mégis irtózik attól a gondolattól, hogy nekem adja az első remegését. hallgat?...Tudtam én ezt. Maga sokkal becsületesebb, semhogy hazudnék. Kezét csókolom.