Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 11-12. szám
Osvát Ernő páratlan személyiségét a megihlető kritika és a szenvedélyes pátriárkaság tulajdonságának egyesülése jellemzi, ez az a vegyülés, amely az irodalomra olyan megtermékenyítő, az írókra olyan lelkeket dagasztó hatással van.
A megihlető kritikus legmagasabb rendű fajtája a kritikusoknak. Azért olyan tekintély Osvát, nem a közönség szemében, a mi könnyű dolog lenne, hanem az írók féktelen népének szemében, ami annál nehezebb dolog. Nem hibázó biztossággal tesz különbséget a jó és nem jó között, - a varázsvesszős ember ösztönösségével tud rámutatni a költői művek beteg, vagy nem őszinte helyeire. A költő érzéseit azoknak legtitkosabb járataiig követi és kifejeződését annak legvégső lendüléséig ellenőrzi. Míg azonban más tekintélyek tilalom fákat állítanak, meghökkentenek és megijesztenek. Osvát tekintélye nem ismer elkerített területeket, nem ismer szilárd határokat - megelevenítően és alkotóan működik az, a szerzőnek munka közben kihűlt művét abban az izzó állapotában mutatja meg, amelyben az inspiráció idejében jelent meg neki. - Ami Goethe életében Merck és Schiller volt: a tulajdonképpeni, a döntő, a titkos közönség, a legfelsőbb tartalmi és alaki ideál megtestesítője, az Osvát a magyar irodalom egész nemzedékeire nézve.
Ámde ez a megihlető kritikus, ki a szellemi alkotások gyöngéit és hiányait ösztönösen felfedi és e műveket elméjében egy pillanatra olyanoknak látja, amilyenek akkor lennének, ha teljesen tökéletesek volnának (ilyeneknek mutatja meg őket szerzőjük), ez a megihlető kritikus nem a bölcsesség trónusán ítélkező istenség, nem életnek és halálnak hidegszívű bírája, hanem legbelsőbb lénye szerint pátriárka-természet. Akikben meglátta a tehetségesek nemzetségéhez tartozásnak jegyét, azoknak egész életükre soha el nem fáradó ápolójuk lesz. Megtámogatja az elernyedőket, megerősíti a csüggedőket, talpra állítja a legyűrteket - fennszóval hirdeti az erősnek erejét, a sikernek sikerét, hogy az elbámuló nép pajzsára kapja a győztest.
Tisztafényű szemét az ideálok messzi országa felé fordítva így halad ő megtöretlenül, mert megtörhetetlenül, seregének élén, amelyet megihlető ereje a legnagyobb erőkifejtésekre tüzel s amely biztos menedéknek érzi maga előtt a próféták bizonyosságával lépkedő pátriárkáját.