Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 11-12. szám
Szent úttörések hőseire néha
Rózsás, babéros ünneplés köszönt.
Sejted, világ, ily rózsára s babérra
Mily titkos harmat szikráz fényözönt?
Nem hódolásod, a késői léha,
Mely majdnem így szól hőséhez: Köszönd!
Óh, más e lelkek megdicsőülése:
Egy könny, mit Isten sír ily ünneplésbe.
Nem örömöt sir, gyászt mond: Megsiratlak,
Fiam, nem csak mert szenvedtél sokat,
Midőn rég sár s kő jutott igazadnak,
Melyet most áld már szajkó hódolat,
Már tudják, tőled kincset kincsre kaptak
S pedzik, valód még mindig osztogat...
Siratlak, nagyja emberek fajának,
Kik Istent is csak adásért imádlak!
Bármennyit adtok, ti dús kincsű lelkek,
Nem azért vagytok igazán nagyok!
Virulni nagy sor-e a kikeletnek?
Óh nagy sor-e a napnak, hogy ragyog?
De ahogy titkos keresztet cipeltek,
Mert csak önzés csügg egyre rajtatok:
Rózsás, babéros ünneplésetekre
E bús nagyságnak külön könnyemet le.