Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 11-12. szám
(Osvát Ernő jubileumára a Vígszínházban tartott ünnepen elmondta: Jászai Mari.)
Óh csillagtársak, sugarunk időtlen
Bolyongja az űrt,
Míg amaz embercsillagig ér,
Melynek lakója időtlen
Hűséget ígér,
Tüzünket látva lobogni szerelmese szembogarában:
Halljátok a földi zenét ma?
Nem őt kottázza, a Kedvest, - mert a szerelem nem minden -,
De egyikét ama felfedezőknek,
Kik akkor érzik már sugarunk,
Amikor még messze a földtől
Bolyongja az űrt...
De ő már látja!
Mert ő az első.
Mert ő az első, aki látja,
Mert ő az első, aki érzi:
Hogy jön-jön az új fény
S ez az új fény: új fény -
Mert más színű!
S igazi!
Égi!
Óh csillagtársak, hány van közöttünk,
Kire ő negyed századnak előtte
Makacsul szegzé tekintetét már
S kit akkor mások elől
Ködök hályogja takart, s takar talán még most is...
Halljátok a földi zenét ma?
Nem őt kottázza, a Kedvest - mert a szerelem nem minden -,
De a Csillagászt! ki először
Szegzé reánk makacsúl
Tekintetét s először
Gondolt velünk s először
Szólított a neveinken!