Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 9. szám · / · Gyulai Pál kiadatlan levelei (II.)

Gyulai Pál kiadatlan levelei (II.)
Gr. Nádasdy Lipóthoz és nejéhez, Gr. Forray Júliához
3.

Berlin, január 18. 1856.

Nagyméltóságú Grófné, Excellenciás Asszonyom!

Először is engedje meg Exellenciád kifejeznem köszönetemet, hálámat ama kegyért, melyet közelebbi látogatása alkalmával irántam kimutatni méltóztatott. Én, habár tudok is valamennyire írni, kissé ügyetlen vagyok a társalgásban és sokszor nem veszem észre magam, hogy nem vagyok eléggé udvarias, mi nekem nagyon fáj s még ügyetlenebbé tesz. Nem tudom: vajon Excellenciád körében elkövettem-e hibát? Ha el, méltóztassék nekem Excellenciád megbocsátani s engedje még egyszer kifejezni (sic) hálámat s köszönetemet, mely bizonyára mély és őszinte.

Tamás gróf ezelőtt mintegy héttel lett bevezetve az udvarnál. Megjelenése hatást idézett elő. Többektől hallottam, hogy ő s egy fiatal württembergi gróf az egész társaság figyelmét magukra vonták. Úgy hiszem, hogy ő az esetről bővebben értesítette Excellenciádat. Mindazok beszédéből, kik ott jelen voltak, valamint az övéből is azt veszem ki, hogy magaviseletével nem hozott szégyent sem családjára sem nemzetére. A király és királyné megszólítására ügyesen és udvariasan felelt, többekkel tapintatosan társalgott s a többek között megismerkedett Liszttel is, kinek maga mutatta be magát s ki igen örvendett hazája fiával szorítani kezet. Ezenkívül ez évben még 3-4 estélyben vett részt. Az angol követnél különösen jól mutatta magát. Az angol attasék nem győztek eléggé csodálkozni, hogy milyen jó kiejtéssel beszél angolul. Szóval e körök jó hatással vannak műveltségére és elvonják őt mindattól mi erkölcsiségére veszélyes lehetne, amellett majd semmi pénzben nem kerülve, nem engedik, hogy haszontalan költségeket tegyen.

Csak egy dolog volt e napok folyamában, mi éppen nem volt helyeselhető. Tamás gróf néhányszor az Úri-Casinóban ebédelt, hol minden többe kerül, mint másutt. Igaz ugyan, hogy ezt csak vasárnap és szombaton tette, mikor nincs egyetemi leckénk, de félni lehetett, hogy lassan-lassan többször is megteszi, holott a gróf ő excellenciája egyenesem meghagyta az otthon ebédelést. Figyelmeztettem erre s ő megígérte nekem, hogy ezután igen ritkán s akkor is csak vasárnap fog ott ebédelni, leginkább b. Walterskirchennel való találkozás kedvéért. Ez megnyugtatott, miről különösen meggyőzött azon vita, mit egyik látogatás alkalmával vele a vallás és különböző életelvek fölött folytatott. B. Walterskirchen igen jól ismeri Tamás grófot, tud vele bánni, tudja, hogy őt leginkább mitől kell elvonni s hová vezetni. E mellett Tamás gróf sok hajlammal viseltetik iránta. S ez igen jó, mert ha a nagyvilág, a magas társaság tagjai közül mond neki valaki helyes tanácsokat, azokat igen természetesen kevesebb gyanakodással fogadja, mint olyantól, ki nem rangjabeli s kit éppen azért némely dologban igen elfogult, talán igen polgáriasnak tart. S valóban b. Walterskirchen befolyását rá a legjobb irányban használja. A múlt szombaton oly szolgálatot tett neki, mi a leghálásabb köszönetet érdemli.

Ugyanis Tamás grófban most is felcsillannak néha oly vágyak, melyek éppen nem helyeselhetők. A múlt szombaton nagykedve jött, hogy elmenjen a Kroll-bálba s bizonyos oly terveken jártatta elméjét, melyeket mindenképp lehetetlenekké (sic) kell tennünk. Én nem voltam oly szerencsés, hogy terveiről lebeszélhessem. Elhatározta, hogy kilenc órakor minden esetre elmegy a bálba. Ezzel váltunk el délután egymástól. Ő Walterskirchenhez indult, hogy vele korcsolyázni menje, én otthon maradtam, bevárva hazajövetelét. Kilenc óra elmúlt s ő mégsem jött. Báli ruhája szobájában kiterítve várta. Eltelt tíz, tizenegy, tizenkettő is és még mindig késett. Kimaradásán nem aggódtam, mert tudtam, hogy bálba öltözetlenül nem mehet, mert sejtettem, hogy bizonyosan Walterskirchen tartóztatja, végre egy óra felé hazajött. A dolog úgy történt, mint sejtettem. Walterskichen, kivel tervét közölte, korcsolyázás után magával vitte a Casinóba és nem engedte, hogy a bálba menjen. Hírlapokat olvasott neki, biliárdozott vele egész éjfélutánig, akkor hazakísérte. Tamás gróf reggel egész vidáman beszélte el nekem az esemény részleteit. Úgy bánt velem Walterskirchen - mondta - mint egy gyermekkel, hanem igaza volt, jobban történt így, nem mondhatnám, hogy búsulok miatta. "Én éppen örvendek" mondtam én, mire ő megjegyezte, hogy Walterkirchen éppen olyan pedáns ember, mint én.

Ezek szerint, mindaz iránt, mi Tamás gróf erkölcsiségét illeti, a jelenre egészen megnyugtathatom Excellenciádat, jövőre nézve pedig bátor vagyok a legszebb reményekkel biztosítani. Ami tanulmányait illeti, e tekintetben nem tehetek ilyen kedvező nyilatkozatot. Tamás gróf ez ének, zongora és francia leckéket szorgalmasan veszi s e tanulmányokban haladást is tesz. E mellett olvasgat, sőt pár nap óta írásgyakorlatot is tesz, egy kis értekezést ír magyar nyelven, bizonyos vita közben fölmerült kérdés fölött. Az egyetemi leckékre is pontosan eljár, jegyezget, de sem az előadás alatt, sem otthon nem fordít a tanulmányokra annyi gondot, mennyit a leendő államvizsgálat követel. Alaposan megtanulni valamely tudományt, nem elég hallgatni, a tanárt, de szükséges otthon is dolgozni. Én többször figyelmeztettem őt erre s kértem, hogy szakítsunk mindennap egy órát a jogi könyvek olvasására és a jegyzetek összeállítására. Ő azt mondta nekem, hogy kevés hajlamot érez a jog tanulmányokhoz, elég, ha járja a leckét és figyelmes. De neked államvizsgálatot kell tenned - mondom én - ezt kívánják szüleid, ezt kívánja jövendőd, mire társadalmi állásodnál fogva hivatott vagy. Előbb-utóbb befolyni a törvényekre, ha nem is mint hivatalnok, de mint olyan ember, ki a magyar arisztokráciában tekintélyes állást fogsz elfoglalni. Hogyha hajlama nem volna a jog tanulmányokhoz, vonjon kötelességérzetet. Lásd az én pályám egészen más, mintsem több jogi tanulmányra lehetne szükségem, mint amennyit ezelőtt évekkel tanultam. Tíz évvel vagyok idősebb, mint te s csaknem elcsüggedtem afelől, hogy írói terveimet valaha létesíthessem. Soha sem volt annyi időm s nyugalmam, hogy egész lélekkel dolgozhassam, valamint, hogy háborítatlanul élhessek tanulmányaimnak, mindezek dacára járom a jogi leckéket, olvasom az ide tartozó könyveket. Miért? mert kötelességem, mert megígértem szülőidnek, mert remélem, hogy ezáltal neked használni fogok valamit. Ha én erőt tudok venni hajlamaimon miért ne tudnál te is? Vajon kinek nagyobb kötelesség szüleidnek örömet szerezni, nekem vagy neked, Vajon a jogi tanulmányok iránti ellenszenvedet nem fogják-e legtöbben ürügynek tekinteni, mellyel hanyagságodat fedezed? Vajon, ha e tekintetben nem teljesíted kötelességedet, fogod-e teljesíteni más viszonyokban? Nem szoksz-e hozzá, hogy mindent könnyen vegyél, ami kötelesség?

Ilyen okokat többször hordtam föl előtte és még túlóztam saját ellenszenvemet a jogi tanulmányok iránt, hogy az felülmúlva az övét, annál inkább feltüntethessem, ha mindjárt kissé kérkedve is kötelességérzetemet s ezáltal inkább felkelthessem az övét. Ő mindezen okokat méltányolta s megígérte nekem, hogy ezután mindennap egy órát fog fordítani a velem együtt tanulásra. Azonban ígérete teljesítését mind a mai napig halogatta, s hihetőleg a farsangi időszak aligha kedvezne ígérete beváltásának, melyet egyébiránt, mint tegnap is mondta, mindenkép teljesíteni akar. Ez engem aggaszt, de nem ver le. Én bízom benne, mert ő ígéretét még soha sem szegte meg s hiszem, hogy előbb-utóbb derekasabban veszi jogi tanulmányait. Ha reményem nem volt, mondhatná Excellenciád, hogy egy részben mindennek én vagyok az oka, mert én ajánlottam, hogy Tamás gróf a nagyvilágba bevezettessék és alkalmasint az teszi szórakozottá. De kérdés: vajon, ha nem járna a társaságba, adná-e inkább magát a jogi tanulmányokra? Én azt merem mondani, hogy nem és mégis inkább ki lenne téve azon veszélynek, hogy ott keressen mulatságot, hol pénzét csak pazarolhatja, szívét csak ronthatja, mit most egyáltalában nem tesz. Én azt hiszem, hogy Tamás grófnál az erkölcsiség, a jellemkifejlődés a fődolog. Ha ez megvan, minden egyéb megjöhet még, s ha nem jön is meg, a derék jellem és nemes szív többet ér bármely tudománynál.

Azonban úgy hiszem, hogy Excellenciád nem értett félre. Teljességgel nem vagyunk ott, hogy Tamás grófnak ne volna kedve tanulni a jogot. Még csak ott vagyunk, hogy míg más tanulmányain elég szorgalommal csüng, e tanulmányokra nem fordít annyi szorgalmat, mennyit a leteendő államvizsgálat követel. De amint kifejezni bátor volnék, bízom ígéretében s hiszem, hogy nem fogok csalódni. Ama szép magaviseletet, melyet mind erkölcsi, mind pénzügyi tekintetben kifejt, bizonyosan követni fogja még a harmadik is. Aztán az államvizsgálat messze van s egy-két hónap alatt erős akarattal többet lehet tanulni, mint egész éven át. Éppen azért ne méltóztassék Excellenciád magát aggodalmaknak átadni, ne méltóztassék még e tekintetben Tamás grófnak feddő levelet írni, csak legfeljebb igen távoli célzást, mintha semmi bizonyost nem tudna, csak ösztönszerűleg sejtene valamit. Várjuk be, miként teljesíti ígéretét, s ha ezt még sokáig halogatja, bátor leszek mind Excellenciádnak, mind a gróf ő Excellenciájának megírni, hogy most ideje van-e tekintetben erélyesen fellépni.

Nem titkoltam el Excellenciád előtt semmit, sőt talán még többet mondottam, mint amennyit szükség mondani egy anyának, kinek szerető szíve kétszeresen érez. Óh, mint szeretném Excellenciádat megkímélni bármily csekély kellemetlen hírtől. De Excellenciád kifejezett kívánságát inkább kell tisztelnem, mint saját vágyaimat. Ezután is engedelmeskedni fogok a kívánságnak. Emellett engedje meg Asszonyom megígérnem, hogy mindent meg fogok tenni Tamás gróf érdekében, ami tőlem telik. Excellenciád bizalma engem éppen olyan büszkévé, mint félénkké tesz, jósága éppen úgy megszeppent, mint hálássá tesz. Aztán van bennem egy érzés, talán költői ábránd, mely a Tamás gróffal való viszonyomnak némi varázst kölcsönöz. Miért ne valljam be Excellenciádnak? Tudom, hogy nem fog mosolyogni rajta, mint üres érzelgésen. Szeretném, hogy egy olyan anya szemeiből, mint Excellenciád, ki annyira szereti fiát, Tamás gróf a bánatnak egyetlen könnyét se facsarja ki.

Úgy hiszem, eddig Excellenciád vette lampel útján mid a homoeopathiai könyveket, mind pedig a mellszobrocskákat. Mindent, valamint a Feri grófnak megrendelt játékokat is, még ezelőtt tizenkét nappal útnak indítottam. Az idezárt számok szerint még 34 rth. 2 slgr. 6 pf. összeg maradt nálam, mely iránt méltóztassék Excellenciád rendelkezni, hogy beírjam-e a rendes bevételek közé, vagy külön tegyem s várja Excellenciád újabb bizományait?

Gróf Forrayné ő Excellenciája kezeit hálás köszönettel csókolva, a gróf ő Excellenciáját mély tisztelettel üdvözölve maradtam Excellenciádnak

alázatos szolgája

Gyulai Pál