Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 7. szám · / · Pákozdy Ferenc: Mária
Csöndbe, hallgatva tér meg este,
Kis műhelyünkbe dolgozott,
Szelíd arcán mosolyt hozott
S meghajlott és fáradt a teste...
S olykor megáll csak révedezve,
A homlokára gyász borul,
Szívem is halkan elborul,
Mit lát, jaj ott a mélybe, messze...
S éjjel, titokba csak sírok,
A bánat, Uram, annyi sok
S őt mindenül halálra félem...
Ó, én nem is tudom, miért,
Hogy sírok egyre fiamért,
S miért, hogy aggódás az éltem...