Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 5. szám · / · Figyelő · / · A magyar ritmus problémájához
Az irodalom nemzetközi vonatkozásában a modern amerikai regényírók egy része annyiban érdekes és jellemző, hogy munkáik túlnőne a kizárólagos angolszász látó határon. Új nyelven is írnak, amelyet "American English"-nek neveznek s egy londoni kritikus gúnyosnak szánt, de a valóságot megközelítő megjegyzése szerint munkáikat angolra kell fordítani, hogy az angliai közönség kellőképpen megérthesse és élvezhesse őket. H. L. Mencken, a legfüggetlenebb amerikai kritikus egy alkalommal megírta, hogy az új amerikai irodalomban legalább tízezer olyan fogalom és szóösszetétel szerepel, amelyet az angol szókincs eddig nem ismert.
Az új regényírók sorában a legemlegetettebb Sinclair Lewis. Nem a legértékesebb, hanem kétségtelenül a legjellemzőbb. "Main Street" és "Babbitt" című regényeivel Angliában is nagy feltűnést keltett s habár az angol kritika inkább amerikai különlegességet látott alkotásaiban, Sinclair Lewis jellemrajzoló készségét nem vitatta el. A "Main Street" című regény Amerikában közel fél millió példányban kelt el, ami a méretek országában is óriási szám, s a "Babbitt"-ból, amely néhány hónappal azelőtt került a könyvpiacra, eddig elfogyott közel kétszáz ezer példány. Ennek a két regénynek sikere megadja a kulcsot a mai amerikai lélekhez, amelynek legkidomborodóbb sajátossága, hogy meg akar szabadulni a puritanismus bilincseitől, de ne tudja a módját. Az amerikai provincializmus felett gyakorol kritikát sinclair Lewis, szélesebb látókört, érzésvilágot követel a yankeektől s két regénye azzal erősödik meg nemzetközi jelentőségébe, hogy egyetemes emberségességet hangoztat. Alakjai annyira amerikaiak, mint amennyire oroszok a Karamazov testvérek, csak felszínesebben az orosz regényhősöknél, mert az amerikai lélek, amelyből Sinclair Lewis merít, nem olyan mély kút, mint az orosz lélek. A száraz humorú Mark Twainnel, a francia kultúrájú angol polgárrá vált formaművész Henry Jamesszel és a felszínes realizmusban tetszelgő, azonban voltaképpen brit szépítő szerekkel dolgozó Edith Whartonnal szemben annyira elütő, szokatlan és kirívó Sinclair Lewis írói egyénisége, hogy amerikai mesterről, akitől tanult volna, nem is lehet beszélni. "Our Mr. Wren, The Trail of teh Hawk, The Job és Free Air című regényével feltűnés nélkül bele illeszkedik a tucat amerikai regényírók seregébe. A "Gartenlaube" színvonalú folyóiratok szívesen közölték Sinclair Lewis regényeit, mert "erkölcs nemesítők" voltak s mert hősei sorsából, az aviatikus és a sikeres üzletasszony életéből okulni lehetett. Sinclair Lewis neve elveszett a vele egyvágású amerikai regényírók tömkelegében s a közönség nem ostoba kíváncsisággal, hanem megdöbbenéssel, ellenszenvvel és felháborodással akkor kezdett lesni rá, miután "Main Street" című széles koncepciójú és őszinte regényével visszautasította irodalom múltját. Feltűnést keltett regényeivel annyiban következetes maradt múltjához, hogy az amerikai község vagy város jellegzetességeinek témájához ragaszkodott, de anyaga, amely azelőtt szirupként folyt szét regényeiben, megsűrűsödött, megszilárdult.
Sinclair Lewis "Main Street" és "Babbitt" című regényeiben pálcát tör a mai amerikai civilizáció felett, amelynek lényegét abban látja, hogy közönyös a lélekkel szemben. A "Main Street " hősnője Carol Kennicot, egy vidéki orvos felesége, nyugtalan, szeszélyes, zaklatott, mert olyan légkörben kénytelen élni, amely a technika vívmányainak s a pénz érvényesülésének túlságos hangoztatása folytán nem érzi a lélek mellőzését, hasonlóképpen elégedetlen George F. Babbitt, egy adásvételi cég feje, mert jövedelme, üzleti karrierje, társadalmi tekintélye ellenére végeredményben üres az élete. A Main Street hősnője típusa mindazoknak a kevésbé szexuális, de lélekben szenvedélyes amerikai Madame Bovaryk-nak, akik a mai amerikai életben sem a feminizmusban, sem pedig a Mid-Victorian kortól elcsent érzelgős világnézetben kielégülést lelni nem tudnak.
A legtöbb amerikai város főutcájának Main Street a neve. Ez magyarázza meg a regény címét. A regény alakjai: Dr. Kenicot, a lelkiismeretes orvos és elnéző férj, Guy Pollok, a rokonszenves, de óvatos széplélek, Vida Sherwin, a városka szociális lelkiismerete, aki hisz a lassú reformokban, Sam Clark, a nyers humorú csekély szókinccsel rendelkező kereskedő, Miles Björntan, a svéd származású mesterember, aki gondolkodik, olvas, dolgozik és nem tiszteli a vagyont, Mrs. Bogart, a fanatikus baptista és szószátyár hárpia, Percy Breshmahan, a Fordra emlékeztető automobil gyáros, aki országos híresség, s a kevésbé fontos jellemek is típusai az amerikai kisvárosi társadalom szereplőinek...Művészi szempontból érzékenyebb fogyatékossága, hogy bármennyire tiltakozik is az erkölcs csőszök, a reformátorok ellen, az amerikai evangélisták gesztusával ront neki a kisvárosnak és szónokol, amikor elbeszélni kellene.
A "Babbitt" megírása jobb, mint a "Main Street"-é. Babbitt tucat ember, mégis érdekel bennünket a sorsa. Miben teli öröme Babbittnak? Az üzlet bonyolításban. Hisz abban, hogy szolgálatára van az emberiségnek, mert telket ad el és telkeket vesz, tulajdonképpen csak azokat tiszteli, akik vagyonosak, de a demokrácia jelszavát épp úgy magával cipeli , mint a zsebkendőjét. Negyvenöt éves, proporcionált termetű, a fizikai tisztaságra nagyon ügyel s boldog, hogy limousine automobilja van, hogy reggelenként megfürödhet nagyszerű porcelán fürdőkádjában, hogy titokban megszegheti a prohibíciós törvényt és hogy a republikánus pártnak, a legkülönb politikai szervezetnek tagja. Házassága konvencionális, érzékiség sohasem hozta lázba a feleségét, három gyermeke van, egyik lánya huszonegy esztendő és kultúrlázban szenved, fia tizenhét és nem akar tanulni s kislány tíz esztendős.
Az üzleti sikerek közepette Babbitt egyszerre érzi, hogy a nő és az élmény hiányzik életéből. Kalandba bocsátkozik egy prostituálttal. De mintha tejet inna akkor is, amikor szenvedélye, amelyet éveken át visszafojtott, pezsgőt óhajt. Élményt követelő vágya belehajszolja a radikálisabb embere csoportjába, erre ismerősei és a tekintélyes üzlet emberek bojkottálják, ezt a mellőzést nem bírja el, a radikálisokkal felhagy, visszatér régi környezetébe, helyesebben vissza veszik s beletörődik abba, hogy egyetlen őszinte és állandó érzését belesűrítette abba a barátságba, amelyet egy iskolatársa iránt érez. Amikor már csak halványan emlékszik arra, hogy a szépség és igazság fogalma is belekapcsolódott gondolatkörébe, megtudja, hogy közben húsz évessé fejlődött fia titokban házasságot kötött egy tizennyolc éves lánnyal s nem akarja tanulmányait folytatni. A család és az ismerősök felháborodnak a fiún, de Babbitt félrehívja s a következő szavakat intézi hozz: "Úgyszólván sohasem tettem azt, amit akartam. Ne ijedt meg, fiam. Gyárban akarsz dolgozni? Rendben van. Menj a magad útján."
Babbitt, az amerikai üzletember: mert üzletember, tehát a kommerciális társadalom arisztokratája, élni akar, de nem tud s akár mennyire reális tényezőnek tudja is magát irracionlis, miután az egyéni hajlamokat, a lelki őszinteséget visszafojtó életnek rabja. Szerencsétlen ember, aki, ha nem is mondja, fiának tett tanácsával érezteti, hogy a legdrágább automobillal sem lehet boldogságot vásárolni. Ez valósággal forradalmi vallomás amerikai üzletember ajkáról. Babbit azoknak a tragédiáját jelképezi, akiknek lelkük unatkozik s ez a típus meglehetősen gyakori az amerikai kereskedők sorában.
Ebben a regényben is erősen érezni a tendenciát, de mintha az író mégis különb "Main Street"-ben. A regény kompozíciója is tökéletesebb. Sinclair Lewis ralisztikus író és korának egyik amerikai reprezentatív embere. Anélkül, hogy jövendő mondásba bocsátkoznék, biztosra veszem, hogy művészi érzékenységét az eddiginél öntudatosabban fogja alkalmazni és hogy regényeivel a húszadik század Amerikájába ugyanazzal az őszinteséggel és tárgyilagossággal fog belevilágítani a jövőben is, mint egyik mestere Flaubert, aki Rouen-ben rátette kezét a francia társadalmi élet ütőerére.
Cleveland O.