Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 5. szám · / · Figyelő · / · A magyar ritmus problémájához
Olvass el egy-két verset Térey Sándor szép könyvéből és meg fogod tudni, mi az, amit az irodalomban eleganciának hívnak. Szép, gondosan csiszolt formák, minden pretenzió nélkül, tiszta, jól csengő rímek, néha újak és originálisak, de minden osztentáció nélkül, temperált és mégis egyéni hangú nyelv. Általában mindenütt ott érzem az egyént, a külön embert, akiből a versek kifakadtak, pedig nem mutogatja magát. Inkább csak elárulja magát, diszkrétül, csaknem akaratlanul. Nem akar ilyennek vagy olyannak mutatkozni, nincs póza, hacsak nem a póztalanság. Egy nyers hang nincs a kötetben, pedig mond néha erős dolgokat is, de úgy tudja mondani, hogy nem rínak ki és nem vonnak magukra külön figyelmet. Általában diszkrét mértéktartása nem bilincs neki, hanem a természete. Mélységek fölött tud vele szállni és magasságokba emelkedni anélkül, hogy a hangja, az attitűdje elváltozna.
Kultúr ember lírája ez, olyané, akinek a kultúra nem valami magára vett ruhanemű, hanem maga a természete, a levegő, amelyben lélegzik, a táplálék, amellyel él és amely szervezetének elemévé lett. A fantáziája is mindig a kultúra körében mozog, képes beszéde csaknem kizárólag olyan színeket vesz fel, amelyekre a kultúr élet teszi fogékonnyá az embert. Feltűnően sok verseiben a képzőművészeti allúzió, sőt versei közül nem egynek erősen képzőművészeti jellem van. Olyanok, mint egy szavakkal kifejezett festmény - néha mint egy festmény leírása - a verses forma finom keretébe beszorítva. Könyvek keltette érzelmi reakciók is gyakran suhannak el a verssorokban. Minden költőnél érdekes kérdés: a világnak mekkora és melyik szegmentum, amelynek határai között egy érzelmileg fogékony városi kultúr ember élete mozog.
A formái lágyak olvadók, nem az energia embere, hanem az álmodozásé s ez határozza meg formakincsét is. Sok apró részlettel dolgozik - s ezekben éri el legnagyobb finomságait - nem erőteljes, átfogó vonalakkal, sőt néha hiányát is érezteti az összefogó vonalnak és a részletek nem mindig zárulnak össze szilárd kompozícióvá. Inkább recitativ módra dolgozik, mint pontosan elhatárolt dallammal, de a muzsikája erős és hangzatos, egy-egy versének sokáig tartó után rezgése van az olvasó lelkében.
Egy jó költő szép versei ezek. Térey Sándor mint tisztán csengő, kiművelt hang, igen jól illeszkedik be nemzedékének pompás lírai kórusába.