Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 5. szám · / · Figyelő · / · A magyar ritmus problémájához
(Levél Babits Mihályhoz)
Hadd szóljak néhány szót a magyar vers ritmus kérdéséhez. Úgy látom, hogy a "Nyugat" februári számaiban olvasható vita az értelmi avagy a muzikális hangsúly primátusa körül folyik és pedig oly esetekről van benne szó, amikor az értelmi hangsúly nem esik az ütem elejére. Természetes, hogy ilyenkor az értelmi primátust, a verslüktetés megkötött szótagszámára "zenei" értelemben támaszkodók pedig ütem eleji, értelmileg hangsúlytalan kezdő szótagon bizonyos "zenei" (ritmikus) súlyt tapasztal, mely szerintük a vers varázsához elmaradhatatlanul hozzá tartozik.
Talán nem lesz érdektelen, ha közlöm veled, hogy a magyar nép (parasztság) versritmus-érzéke szintén az utóbbi fölfogás mellett bizonyít. Van egy pontos ellenőrző közegünk arra nézve, hogy hangsúlyozza versét a paraszt: a falusi népdal. Minden népdal kincs szövegritmus-használata egyúttal az illető nép verselési ritmikájának is végső döntő fóruma. (Az egyes népdal kincsek szöveg ritmikája határozza meg a zenei népkarakter döntő vonásait is.) Módjában van ugyanis a dallam-építő nép-gyermekének arra a helyre rakni a maga szótagjait, ahova ösztöne sugallja, amely szótagot a zenei ütem elejére helyez, azt ritmikailag hangsúlyosnak érzi. A magyar parasztdal pedig így deklamál:
Ott lakik a városban,
A harmadik utcában. (Bartók-Kodály "Magyar népdalok" 2. sz.)
(És nem: A harmadik utcában.)
A gyulai kert alatt, kert alatt
Barna legény rozmaringot arat. (U. o. 4. sz.)
(És nem: A gyulai... - rozmaringot arat.)
Lám én csak egyet szeretek.
Mégis de sokat szenvedek. (U. o. 6. sz.)
(És nem:...csak egyet...de sokat.)
Száraz ágtól messze virít a rózsa,
Bárcsak soha nem szerettelek volna. (U. o. 7. sz.)
(És nem:...a rózsa...szerettelek volna.)
Stb. stb.
Nem kivételes, hanem állandó hangsúlyozásmód példái ezek. Az igazi magyar műdal stílusok szöveg szavalatát is a paraszt dal deklamáció-módja jellemzi. Viszont a nemzetközi stílusú magyar szöveges műzene (nyugati hatás alatt) ütem előzős deklamációra hajlik, újabban a Gábor Ignác féle purisztikus módon. Hajlandó volnék a hipotézisre, hogy az ütem előzős verstan és a nemzetközi stílusú újabb magyar műdal végső lélektani láncszemei összefüggnek. Míg a nemzetközi fajta régebbi műdal szöveghasználata gyakran szembe fordult a nyelvérzékkel (hasonlóan a gyönge szöveg fordításokhoz), addig az újabbaké - reakcióként - sokszor az ellenkező végletbe esik s az értelmi hangsúly állandó ritmikus nyomatékozásával kivetkőzteti alap ritmusából a versszöveget. E reakció megjelenése időben kb. összeesik Gábor Ignác föllépésével a nyugat európai orientációjú intellektuel körök egyik jellegzetes és jóhiszeműen autochon színezetet kereső nyelvi mozgalmát képviseli.
Különben a racionalisztikus és az intuitív szemléletű ritmika harca a zene elmélet területén sem hiányzik. Minket a Zeneakadémián arra tanítottak, hogy a magyar parasztdal szöveg hangsúlyozása hibás, hogy a paraszt nem ért a deklamációhoz. Evvel szemben fönntartandónak vélem azt a nézetet, hogy a nép a nyelvösztön ősi és tévedhetetlen birtokosa, ami Arany János és utódai vélekedésével is egybevág.