Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 4. szám
Vegyetek példát a csipkebokorról, melyet kopáran lenget a szél.
Milyen kecsesen hajlik az ágak karcsú teste!
Nem fáradt, nem bágyadt, el nem alél,
Úgy hajlik vidáman, mint az acél,
Pedig az ősz az ágait durván lenyeste.
Levélselyme nélkül, ingó-meztelen
Táncol izgatottan goromba szél-zenére.
Megszólják a dombok, "milyen szertelen",
De őt le nem sújtja semmi gyötrelem,
Büszkén néz fölöttük a hold mély szemébe.
Nézzétek, hogy vibrál rajta a szél ritmusa,
De ő állja ösztönös akarattal,
Nem hagy nyomot ágán ez a vad tusa,
A szél komédiázó, zsarnok taktusa,
Forog vígan tovább e hadd-el-haddal
Vegyetek példát a csipkebokorról, melyet a dombon lenget a szél.
Milyen kecsesen hajlik az ágak karcsú teste.
Nem sóhajt, nem óhajt, ha itt a tél
Nincs rajta rózsa, se zöld levél,
Libeg-lobog a szélben nappal és este.