Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 1. szám · / · Kosztolányi Dezső: Régi, titkos éj
Körül ülik a csecsemőt, bámulják, egymásnak suttognak:
- Haragos - mondja az apa.
- Szelíd - mondja az anya.
- A szeme fekete - mondja a bakter, ki pálinkával élteti.
- A szeme kék - mondja a kisbéres, ki a konyhán ólálkodik.
- Gyenge - mondja a bába.
- Erős - mondja a papné.
A kisded mintha forgolódna.
- Ni - mondják egymásután - a szalmát nézi, a padkát nézi, a vizet nézi, a bort nézi, az arcunk nézi, az éjszakát nézik, a fényt nézi.
Cihelődnek a vendégek. Szülők magukra maradnak, ő vele.
- Vidám - mondja az apa.
- Szomorú - mondja az anya.
Két ember áll az utcán.
- Szegény lesz - mondja a bakter.
- Gazdag lesz - mondja a kisbéres.
Kinn a kapu előtt a két asszony.
- Nem sokáig él, meglátja - mondja a bába.
- Sokáig él, meglátja - mondja a papné és a tomboló égre tekint.