Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 1. szám · / · Kosztolányi Dezső: Régi, titkos éj

Kosztolányi Dezső: Régi, titkos éj
VII.

Sömjék, tócsák befagytak, keréknyom sincs, mindent befed a hó subája. Távol puska durran. Farkasra lőttek, piros vér csöpög a fehér hóra.

Árnyék vagy kísértet, de lovas vágtat át a riad csöndön, ideges paripán. Fölötte varjú károg.

Szélmalom áll, fagyott szárnnyal, bénultan, mint óriási madár, mely nyáron kereng, az arany levegőben délibábok után röpül.

A kiskőrösi pusztaság ez, melyen csak akácok tengnek, hó nyomta fővel, kocsma ablak vöröslik, meg a bakter rekedt hangja hallik:

- Tizenkettőt ütött az óra.