Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 23. szám · / · FIGYELŐ

ZSADÁNYI HENRIK: EGY ÉRDEKES KÖNYVRŐL

Szántszándékkal nem tettem oda e sorok élére az érdekes könyv címét - «Vámvédelem, ipari többtermelés», írta Lengyel Géza. Azért nem, mert attól féltem, hogy így egyik vagy másik olvasó figyelmét nem sikerül majd erre a munkára ráirányítani. Vámvédelem? Ipari többtermelés? - gondolhatta volna az egyik vagy másik olvasó. De hiszen ez bizonyára a csonttá aszott szakszerűség! Alkalmasint az egyik számoszlop a másik hátán mászik benne, mesterszavak hemzsegnek a soraiban s a fárasztó körmondatai ellenállhatatlanul beleringatnak a tompa unalomba.

Hát Lengyel Géza könyvének sok jelessége közül majdnem az első helyre tenném azt, hogy csodálatos vonzóerővel tud szakszerű közgazdasági kérdésekről világosan és egyszerűen beszélni. Ennek az értékes tulajdonságának köszönheti, hogy könyve azok közé tartozik, amelyre az olvasó és bíráló egyaránt azt szokta mondani - alig lehet a kézből letenni.

Akárhogy álmélkodnak ezen az állításon, ez, kérem, így van! Ez a könyv, amelynek pedig nem az a címe, hogy «Izabella grófnő utolsó kísérletei», hanem az, hogy «Vámvédelem, ipari többtermelés» és ízig-vérig tudományos közgazdasági munka - oly érdekfeszítő, hogy nem lehet tőle egykönnyen megválni. Egyáltalán nem estem tehát a tisztességtelen reklámcsinálás bűnébe, amikor már a címben bírálatot mondtam a könyvről és ezzel talán azokat is megállítottam, akik különben tovább siettek volna.

Persze, itt nem arra az olvasóra gondolok, akinél a könyv az erotikánál kezdődik és az erotikánál végződik; de arra, aki már kérdezősködik, aki fürkészve néz maga körül, a szólamok mögé is be akar kukkantani, nem elégszik meg a napilapok vizenyős fecsegéseivel és a szépirodalmon túl is vannak igényei. Ezt az olvasót becsületszavammal merem biztosítani arról, hogy a legérdekesebbet fogja ebben a könyvben találni. Az okos, művelt és tudományosan tájékozott férfi vitáját az előítéletekkel, a tudatlansággal vagy a huncutsággal.

Ilyesmit hallgatni mindig gyönyörűség, még akkor is, ha az ember néha közbeszólani szeretne, mint ahogy én is közbeszólni szerettem volna, amikor a szabad-kereskedelem és a háború gazdasági okait fejtegette. De az a közbeszólás, azt hiszem, csak felszította volna Lengyel Géza tüzét és még tekintélyesebb köveket hordott volna tétele alá, amely úgy szól, hogy Magyarországnak védővámokkal kell az ipari termelését megvédelmeznie és fokoznia. Mert csakis a megnagyobbodott, gyökereket eresztett és erősen fejlődő ipari termelés képes e szegény ország kezéből a koldusbotot kivenni.

Elvégre írtak már e tárgyról mások is; talán szélesebb alapot terítve maguk alá és nehezebb súlyú érvekkel megrakodva. Ami azonban Lengyel Gézát - nem akarom azt állítani, hogy föléjük emeli, de közöttük kellemes módon feltűnővé tesz - az az a mód, ahogyan gondolatait szétfejti, s azután egyenesen az ellenállhatatlanság köntösébe öltözteti őket. Ez a mód szép! Még az is, aki ellenkező nézetet vall, meglepetten áll meg logikájának pompás játéka előtt. Tiszta öröm figyelni, mint vonultatja fel érveit; mint harctéren a hadvezér, aki először a nehézütegeket ássa be, azután a műszaki csapatait veti előre, majd a lovasságot és gyalogságot lépteti akcióba - ő is így sorakoztatja és indítja útnak a különböző fajsúlyú és átütőképességű érveit, amelyek mind idejében helyrejönnek és lendülettel végzik el a reájuk bízott feladatot.

Amikor pedig utolsó tölténye is elcsattant, felnézünk a könyvből; a tétel valóban be van bizonyítva anélkül, hogy méteres idézetek fárasztottak volna el, egyetlenegy csillag alatt való megjegyzés nem törte ketté a figyelmet, s ha számsorok kerültek itt-ott a szem elé, ezek nem bunkók voltak, amelyek a lüktető halántékra vágnak, de gyertyák, amelyek világítanak.

Ami pedig a stílusát illeti, már a negyedik-ötödik lapon felvetődik a kérdés, hogy lehet vámvédelmet és többtermelést ily stílusba göngyölni. Hiszen ez fenekéig tiszta és világos, irodalmi, nem döcögős, nem darabos. Nem egy írónk van, aki tiszteletdíját már dollárokban kapja, de megközelítően sem tud ily hajlékony, hol nyugodt folyású, hol a lángolásig emelkedett stílusban írni, holott szerelemről-berelemről döngicsél, nem pedig autonóm vámtarifáról rak össze igazságokat. Ismétlem, jó lélekkel mondhatom azoknak, akiket cselvetésem e sorok átfutására kényszerített, olvassák el a «Vámvédelmet és az ipari többtermelést.» Nemcsak afelől tájékozódnak, helyes-e a védővám vagy sem, s hogy mennyire ingük és gallérjuk ez a védővám. De megtudják, mily közelről érintik őket ezek a gazdasági szürkeségek, mennyire belenyúlnak a zsebükbe, mennyire tőlük függ, tudnak-e megházasodni, képesek-e a pályájukon megmaradni s megvehetik-e szívük választottjának a két szobabútort.

Ezenfelül több oly gazdasági fogalom is nyílik ki előttük, amelyek eddig csupán mint zord értelmetlenségek zümmögtek fülükbe. Bizonyos, hogy többet fognak tudni elolvasása után. Kormányról, politikusokról, pártokról, újságcikkekről, európai helyzetről másképpen fognak gondolkodni, sőt ha bemennek az üzletbe és egy puhagallért vásárolnak, még erről a kis adás-vételről is más képet nyernek. Eszükbe jut valami, ami azelőtt eszükbe nem jutott volna, ha agyonütötték volna őket.

Ezt a valamit Lengyel Géza könyve riasztotta fel lelkükben. Már pedig az a könyv, amely gondolkodásra serkent, érdekes könyv. Még ennél is több, jó könyv. Ezt a jó könyvet az «Athenaeum» adta ki.