Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 23. szám · / · Zsadányi Henrik: «A ZSIDÓSÁG TÉRFOGLALÁSA MAGYARORSZÁGON »

Zsadányi Henrik: «A ZSIDÓSÁG TÉRFOGLALÁSA MAGYARORSZÁGON »
VIII.

Hogy ez az ellentét miképpen fog tovafejlődni, bajos megjósolni. Általánosságokban az az elv szokott érvényesülni, hogy valamely munka elvégzésére a legmegfelelőbb munkaerők előbb-utóbb a helyükre kerülnek. Nincs oly értelmes antiszemita, aki négyszemközt azt állítaná, hogy a zsidók a gazdasági életben használhatatlanok, a tudomány terén meddők, a művészet terén terméketlenek. Feltétlenül lehet őket valamilyen hasznos kultúrmunkára felhasználni. S minthogy az összes hasznos és kultúrmunkák még nincsenek elvégezve, s minthogy öregjében-nagyjában e munkák elvégzésénél az a törvény érvényesül, hogy a jobb és alkalmasabb kiválasztódik, nyilvánvaló, hogy ezek a munkák magukhoz fogják vonzani a zsidók közül is a jobbat és az alkalmasabbat - akármekkora győzelmet is arat átmenetileg a fajvédelem, s akármilyen osztályöntudattal gyűri is maga alá versenytársát. Huzamosabb időre semmiféle törvénnyel és üldözéssel nem lehet őket a munkák mellől elkergetni.

Legjobb bizonyság erre a múlt. Égették, akasztották, gyilkolták, űzték őket, de az elvégzendő munka ismét visszahívta őket. A megégetett, felakasztott, elüldözött és az egész vonalon tervszerűen felépített numerus clausus-szal kisemmizett zsidónak persze nem vigasztalás, hogy valamelyik unokája és sorsrokona egyszer ismét arra a helyre lép, ahol ő volt. Viszont, a mai fajvédelem élvezője sem törődik azzal, mi lesz később. Amikor a XVI. században a bazini zsidókat megégették és vagyonukat szétosztották, azok, akik a vagyonból kaptak, vagy azoknak utódaik nem háborodtak fel azon, hogy később a zsidók ismét beszivárogtak Bazinba, és elkezdtek dolgozni. A fajvédelem gondolata bennük alkalmasint csak akkor vetett ismét lobot, amikor a zsidók ezt vagy azt a foglalkozási ágat számarányukat megillető nagyobb tömegben özönlötték el. Magyarán szólva, amikor megszedték magukat. Ez az általános irányelv.

Hogy a mi politikusaink az adott esetben Kovács Lajos melyik ajánlatát fogadják el, «a gyökeres operációt, vagy a hosszadalmas vagy rendszeres kezelést», ismétlem, ezt nem könnyű kiszámítani.

Mindenekelőtt tisztázni kellene, mit ért Kovács Lajos gyökeres operáción. Pogromot és általános zsidóvagyon elkobzást? Ha ezt érti rajta, téved, amikor azt hiszi, hogy ilyesmit Európa miatt nem lehet nyélbe ütni. Európa - helyesebben, az európai diplomácia és a mögötte álló gazdasági erők - fikarcnyit sem törődnek a magyarországi vagy más országbeli zsidókkal. Ha e gazdasági erők összessége, vagy ahogy egy szóba összefoglalni szokták, a tőke nyugtalankodik és érzékenykedik, ezt nem azért teszi - mint ahogy Kovács Lajos ismét tévesen hiszi - mert filosemita és fáj neki, ha Budapesten elpáholják a zsidókat. A tőke ilyenkor csak azért sopánkodik, mert attól fél, hogy a zsidóüldözés nyomán az egész jogrend felborul, és akkor az ő befektetései és kilátásai felett beborul az ég.

Oroszországban esztendőkön keresztül rendeztek pogromokat, de a Rothschildok - párizsiak, londoniak, bécsiek és valahány van közülök - mind kölcsönöztek a cárnak, mert azt hitték, hogy pénzük nincs veszedelemben. Ha néha méltatlankodtak is a pogromok miatt, ez csak olyan tessék-lássék volt, vagy üzleti fogás, amelynek segítségével borsosabb kamatot számíthattak. Éppen így nem bánta a tőke, amikor Törökországban a keresztényeket halomra öldösték. Az itt legyilkolt keresztény férfiak, meggyalázott keresztény asszonyok és rabságra hajtott keresztény gyermekek sorsa az egekre kiáltott borzalmaival - a török kormánynak mégis sikerült egymás után kölcsönöket felvenni Berlinben, Párizsban és Londonban, nem szakították meg vele a diplomáciai összeköttetést, s sikerült neki - igaz, hogy a nép gazdasági érdekeinek erős megkárosításával - a vezető osztály politikáját tovább vinni. Sikerült azért, mert a kölcsönöket és a kamatokat a török pogromos jogrend nem érintette - a lefoglalt vámjövedelmek és kapitulációk biztosították őket.

Ez természetes is. Aki vizsgálta a tőke mibenlétét, az tudja, hogy a tőke se nem zsidó; se nem keresztény. Nincs vallása és nincs erkölcse, csak hasznot akar, kamatozni akar. Ha az egyik vagy másik valláshoz való húzása nagyobb hasznot jelent számára, akkor persze, felölti magára a taleszt, vagy a keresztet, vagy a fezt.

A «gyökeres operációra» tehát a magyar vezető osztály - szabatosabban, az osztálynak az a része, amely most hangadó - nyugodtan rászánhatja magát, ha abszolút módon biztosítani tudja az európai tőke kapitális jogát. A látszat kedvéért ez a tőke talán jajveszékelni fog kicsit; de amikor észreveszi, hogy a profitja nem tört össze, szemet huny a fait accompli előtt.