Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 23. szám · / · Rab Gusztáv: MOCSÁRLÁZ
Cigarettára gyújtott és fütyörészve megindult. Őszi, száraz szürkület borult az utcákra. Erre kevesen jártak. A sötétedő égen újhold sárgult. Fülében muzsikált Jolán kacagása és önkéntelenül, majmos utánzásból hangosan kacagott. Egy ember megfordult és utána nézett.
- Azt hiszi, hogy be vagyok rúgva! Haha!
Otthon vidáman beszélgetett az anyjával. Szívesen elhallgatta reménykedő beszédét, amivel titokban elárulta azt, amit az apa se tud: a főhadnagy szerelmet vallott Magdának. Most már biztos, egészen biztos, hogy elveszi Magdát!
- Mi az Magda? - kérdezte tréfálkozó hangon a húgától. - Nagy dolgok vannak készülőben? Csak bátorság, bátorság.
- Bizony Magda - figyelmeztette az anyja - el ne ügyetlenkedd a dolgot. Nagyon derék, kedves fiú és jó családból való. Holnap itt lesz ebéden. Érzem, akkor fog eldűlni minden. Jaj Istenem! - és sírva fakadt. - Édes lányom! Hogy ő asszony lesz! Hitted ezt Imre? Nekem olyan furcsa.
Magda fülig pirulva, haragosan kiszaladt a szobából. Horváth nem tudta megállni, hogy oda ne vesse:
- Mit szólnál, anyukám, ha én is megházasodnék?
- Jaj Imrécském, hát lehetséges? Igazán mondod?
- Csak úgy, kérdezem.
- Jaj erre vágytam mindig! Micsoda boldogság lenne! Egyetlen boldogság, ami egy ilyen öregasszonyt érhet. Milyen szépen éldegélnénk! Dehát neked valami állást kell keresned, hogy eltarthasd a feleségedet. De az nem nehéz dolog.
Horváthnak eddig alig jutott eszébe ez a szó: munka. Ezen az estén tovább jutott egy lépéssel. Elhatározta, hogy dolgozni fog.
Ezt is akarni kell és menni fog. Apám segíthet ebben. És rajta kívül kire számíthatok? Van három barátom. Kelen, Fekete és Várnay. Az első kettőnek semmi hasznát nem vehetem. Kelen nyomorog, Fekete... Ej, Feketét látni se akarom... Fekete visszarántana megint.
Fekete alakja úgy jelent meg előtte, mint sötét, lefelé húzó örvény, fegyházszagú, nagy kérdőjel, elkorbácsolt kísértet. Elhatározta, hogy Várnay tanácsát és támogatását fogja kérni. Ezt egy percig undorítónak találta, de undorát gyorsan lecsendesítette.
Reggel megmondta az apjának, hogy le akarja tenni a jogi doktorátust és addig is valami állást szeretne vállalni.
Az öreg Horváth arca felragyogott, mintha ezt akarta volna kiáltani örömében: Na végre, végre helyreáll az atyai tekintély, a helyzetet megint egyszerűnek és tisztának fogom látni, megint beszélhetek, öt év múlva, egyszerűen és tisztán - a fiammal!
Magához ölelte és összecsókolgatta Imrét.
- Végre, végre látom, hogy rendbejöttél, kipihented magadat és parlagon heverő erődet összeszeded. Nagyon helyes. Ezt vártam már régen. Állapítsuk meg tehát világosan a programot. Az egyetem nemsokára meg fog nyílni, csak a románok kimasírozzanak. Most minden kialakulóban van. A helyzet javulni fog. Szóval szépen kezdj hozzá a tanuláshoz. A többit bízd rám.