Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 19. szám · / · Shelley: AZ ÉRZÉKENY PLÁNTA

Shelley: AZ ÉRZÉKENY PLÁNTA [+]
Befejezés.

Vajjon az Érző Plánta vagy a csöpp
szellem amely ült ága között
érezte-e hogy a Rossz Hatalom
kezd hatni benne, nem tudom.

Vajjon a Szép Hölgy lelke mikor
kivált a szép test láncaiból,
melyből vágy szállt, mint napból a fény,
látta-e a bút a gyönyör helyén,

nem sejtem, de e küzködés
között, mely csupa tévedés,
hol lenni nincs, csak látszani
s mi mind egy álom árnyai,

szerény s mégis vigasztaló
hit, meggondolni, hogy csaló
lévén itt minden, a halál
maga is bizton csak csalás.

Ez édes Kert, a drága Lány
s a sok szín, illat s széparány
valóban sohse multak el,
csak mi változtunk, nem a Kert.

A Szépség, Szerelem s a Kéj
nem hal, nem változik, csak él,
távol érzékünktől, amely
sötét s a fényt nem bírja el.

Fordította: BABITS MIHÁLY

[+] A jubileum banális alkalma kihozza fiókomból e régi fordítást, melyet íme kiegészítek a Nyugatnak. A költészet különös arkangyala kevésszer szállt étherikusabb rétegekbe, mint e plátói kertnek pillangója, Shelley. A forradalmár költőből itt csak az Utópia lelke maradt, ezerszer átfinomodva, a Külvilág szuverén megvetésével, s túl minden testin, még a Kompozíció testiségén is. Taine legjellemzőbb versének ítéli.