Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 17-18. szám · / · FIGYELŐ · / · Szép Ernő: EGYNÉHÁNY FRISS MAGYAR KÖNYV FELŐL
Ajkam lázban ég a vágytól, a mellem zihál,
Agyam szédül, a szívem eláll...
Mire vársz, mire vársz, mire vársz?
Én nem bírom tovább.
Éjjel nem alszom, nappal nem élek,
Veszélyes lánggal lobban a vérem, félek...
Mire vársz, mire vársz, mire vársz?
Én nem bírom tovább.
Testemet kínozom, véresre sértem
Őrülten zajong, zúg fel a vérem, nem értem...
Mire vársz, mire vársz, mire vársz?
Én nem bírom tovább.
Itt vagy, eljöttél? Mért várattál agyon?
Én már megdermedt jégcsap vagyok,
Elkéstél, elkéstél, elkéstél nagyon!
Bécsben nyomtatódott ez az őszinte, lázas szívnapló. Bécsben lakik a szerzőnő, ott gyón idegen nyelvű utcák közt magyarul írómappáján, a magánynak. Onnan is fölszáll egy kis changeant füst, a magyar poézis oltára felé remeg.