Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 17-18. szám
A kertész ás, öntöz, fárad és dalol
ég, föld és bátorság ragyogó szívében lakik.
«Ha jó kertész vagyok, pazarul kell magammal bánnom
és ásóval, késsel, gereblyével munkálkodnom mindhalálig.
«Ha jó kertész vagyok, márciust és égi harmatot nem várok
várakozás és könyörgés helyett enveritékemmel megöntözöm a rózsatőt.
«Ha márciust és tavaszriadót nem várok, mélyen a húsba vágok
és úgy ojtom belé igenis a magot, az új termést, a nemest.
«A friss vérű ojtást nemtelen viharok le nem gázolhatják
mert az én karjaim elég varázslók, hogy eltakarják és mind megóvják.
«Így lesz a kert óriási és terebélyes és a legragyogóbb rózsákkal gazdag
hogy a hitetlen eltéved s meghal a fény és boldogság e labyrintjában.
«Így, ha jó kertész, jó munkás - és ha már ily dúsgazdag vagyok
pazarul kell magammal bánnom
s késsel és ragyogó szívvel ojtogatnom mindhalálig.