Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 15-16. szám
Keserű fuvolám
kiesik a számból...
elmegyek meghalni
ebből az országból.
Szomorú személyem
elszállítják innen.
Szivem adósságát
fizesse az isten.
Fiatal kincseim
már úgyis elszórtam,
halovány gyöngyeim
villognak a porban.
Kifogyott a gyöngyöm
nem jelöli jártom,
csak a halál néz rám,
csak ő fogja pártom.
Cselédeit küldi
nyomban a nyomomba:
nyomor, bú, öregség
mind követnek sorba.
Ám hív a halálnál
erősebb Szeretet,
nem halok meg, amíg
meg nem áld engemet.
Szerető szivemnek
szárnyat ad a vágya,
nyomor, bú, öregség
kullognak utána.
Keserű fuvolám
kiesett a számból...
elmegyek szeretni
ebből az országból.