Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 13-14. szám · / · FIGYELŐ

RÉVAY JÓZSEF: AZ IDEGES GYERMEK
Vértes O. József könyve.

Sajátságos az az elfogultság, avagy inkább «jóra való restség», mellyel a hivatásos pedagógusok a nevelés komoly és égetőn aktuális kérdései mellett elsiklanak. Leckeadás, feleltetés, osztályozás, buktatás, őrmesterkedés, hatalmaskodás, fegyelmezés - ó mindez van, bőven, de a modern pedagógiai irányok a céhbeli tanítómesterek nagyobb részénél süket fülekre találnak. Hát még az olyan egzotikum, mint a gyógyító pedagógia! Mikor évekkel ezelőtt azt javasoltam, hogy a tanárképzésben a gyógyító pedagógiával is meg kell ismertetni a jelölteket, általános részvétlenség fogadta indítványomat. Pedig a gyógyító pedagógia elvei és módszerei éppen nem egzotikumok, sőt merem állítani, hogy legtöbbjük a normális gyermekek nevelésében is nagyon elkelne, hiszen egyrészt a legmodernebb pedagógiai gondolatokat valósítják meg, másrészt pedig az ideges gyermek korunkban, sajnos éppen nem szórványos jelenség: ott van minden iskola minden padjában és a jövő érdekében jó volna a mai sablontanítás és «nevelés» helyett legalább egy kis helyet szorítani iskolarendszerünkben annak a sok okos és megszívlelendő gondolatnak, melyeket Vértes József ebben a könyvében felvet.

Mert Vértes könyve minden ízében modern, okos és szimpatikus írás. A kitűnő szerző, aki magyar, német és francia nyelvű cikkeivel és könyveivel, a Pedagógiai Pszichológiai Könyvtár szerkesztésével s az Ideges gyermekek állami középiskolájának igazgatásával (sajnos, ezt a bázist kivették a lába alól!) immár idestova két évtizede szolgálta a gyógyító pedagógia ügyét - tudományában, mondjuk inkább: művészetében ma Európaszerte elismert tekintély. Személyes tapasztalatai, kísérletei, orvosi és pedagógiai gazdag irodalmi ismeretei a legszínesebb és legélvezetesebb olvasmányok egyikévé teszik könyvét. S főképp minden sorából kiérzik a végtelen szeretet a gyermek iránt (a legszebb pedagógus-tulajdonság), kisugárzik az a meggyőződés, hogy az ideges gyermek is érték s a sorsával foglalkozás szent kötelesség. A szeretet, meggyőződés és kötelességérzet adja kezébe a tollat s nagy tudása és alapos tájékozottsága teszi művét a legkomolyabb magyar cselekedetek egyikévé.

Könyvének harmadik fejezete: az ideges gyermek lelki világának s az idegesség testi tüneteinek gondos tanulmányozása - a legnagyobb tudományos elmélyedésre valló része, de a gyermekkori idegesség kezeléséről szóló (negyedik) fejezet mégis a legjobban fogja megragadni a legtöbbek érdeklődését s különösen ennek második része: az ideges gyermekek nevelése. Ez a nevelés az orvos és a pedagógus harmonikus összemunkálásában teljesedik ki s vezető elvei diadalmas gondolatai a modern s a legmodernebb pedagógiának. Munka és játék, kézügyesség, ipari, mezőgazdasági gyakorlatok, művészi nevelés, kímélés a túlterheléstől, szabadság a tanításban és tanulásban, örömmel végzett kötelesség, az egyéni hajlamok, tehetségek kipuhatolása és serkentése, őszinteség és közvetlenség a tanár és tanítvány közt: csupa olyan elv, melyektől a ma magyar iskolája tökéletesen idegen. Ha nem olvastam volna el munkája előző lapjait, szinte azt kérdezném: miért csak az ideges gyermekek nevelésében érvényesüljenek ezek az elvek? De így is vallom: ha ezek a gondolatok tengelyévé lesznek a már halaszthatatlan iskolareformnak, mindjárt kevesebb lesz az ideges gyermek. De addig még a tanár uraknak sokat kell tanulniuk, mert a neveléshez nemcsak gyermek, hanem tanár is kell: ez pedig nálunk még (vagy már?) csak igen kevés van!

Ugyanígy vagyunk azzal is, amit a fegyelmezésről mond: a fegyelmezés alapelvei ( a meddő és pökhendi tekintély-kultusz helyett) legyenek a megértés, a szeretet, az őszinteség s ha kell a szuggesztió. Önérzetre és önfegyelmezésre kell nevelni a gyermeket, szeretettel kell vele bánni s ez többet ér, mint a zsarnoki büntetés s a demoralizáló jutalmazás, mert megelőzi a bajokat. Mindezen elvek alapmotívumainak egyszer már a normális gyermekek nevelésében is érvényesülniük kellene, ha iskoláinkkal kapcsolatban komolyan lehetne beszélni nevelésről.

Tanárnak kimeríthetetlenül gazdag tanulságokkal szolgál ez a könyv (melynek részletes ismertetésébe, ha belefognék, lapokat kellene még teleírnom), a szülőknek pedig mélységes élményekkel. Hiszem is, hogy inkább a szülők fogják olvasni, mert nekik drága kincsük a gyermek, nem objektum és numerus, mint sok tanár-mesterembernek. S Vértes pompás könyvének igazi hatása majd akkor mutatkozik meg, mikor gondolatai alulról és kívülről, a szülőkön, a társadalmon keresztül törnek maguknak utat az iskolába.