Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 13-14. szám · / · Szabó Lőrinc: TESTVÉRSIRATÓK
Első gályarab:
Toulon előtt, hazája előtt
fogtuk le a szemét.
Második gályarab:
Virrad, testvérek; a hivő
dicsérje Istenét!
Harmadik gályarab:
Levettük csörgő láncait;
sírt, jajgatott a hajó...
Első gályarab:
S már várta a zsák, a fekete zsák,
s a két szörnyű vasgolyó.
Második gályarab:
Marseille előtt loccsant a hab;
hajnal volt akkor is.
Első gályarab:
S a tenger örök sírjába merűlt
Johannes Textor is.
Harmadik gályarab:
Tíz évig élt velünk; szelíd
volt a szeme, arca fehér,
fehér, mint ősz haja, csupán
csuklója volt csupa vér.
Padhoz láncolva húzta velünk
tíz évig az evezőt,
azóta, hogy Innocentius
gályára vetette őt.
Negyedik gályarab:
Innocentius pápa nagy úr
királyok s népek előtt!
Második gályarab:
De erősebb vár a mi Istenünk,
ki magához vette őt.
Első gályarab:
Magadhoz vetted, óh Uram,
lelkét és gondjait.
Negyedik gályarab:
De sós hab marja husát s a víz
hömpölygeti csontjait.
Harmadik gályarab:
És sírja se lesz és sírni se fog
utána senkisem;
mi siratjuk csak, de siró szavunk
elvész a tengeren.
Mi siratjuk csak, de siró szavunk
összetöri az evező:
mily gyönge e hang! s mily zord, süket
a tenger, ez a temető!
Zord és süket, és méhe vak
mélyében ezer halál,
ezer iszonyú szörny, százkarú
polip prédára vár.
Korállok és szivacsok között
fekszik majd teste; moszat
tapad ősz hajához s karjait
tépik nagy, sanda halak.
Kirágja szemét, foszlós tetemét
páncélos tengeri rák;
csontját benövi rút vízi-növény,
sok inda, nyulós, sima ág.
Lassú temetés lesz; zord, süket
a tenger, a nagy temető,
hol az ár s a szörnyek gyomra a
koporsó s szemfedő.
Negyedik gályarab:
Lassú temetés... Zord, süket a víz,
a halál-trágyázta kert,
de a kín, az a kín, de a csont, az a csont
csak a bosszút várja, mert
termékeny a mártírok pora
s születik majd a halál-
görgette csontokból valaki,
aki rajtunk bosszút áll!
Második gályarab:
Testvérem, az Úr szent és igaz,
ha áld s ha büntet is:
bosszút ne várj, az ítélet övé,
s megvált bennünket is!
Hallgasd a szíved, a szeretet
dalát: az örök zenét...
Első gályarab:
Virrad, testvérek; a hívő
dicsérje Istenét!