Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 11. szám · / · FIGYELŐ

FÖLDESSY GYULA: ÚJ ADY-KIADÁSOK

Az Athenaeum megbízásából a napokban három Ady-kötetet: az Új versek-et, a Vér és Arany-t s A halottak élén-t rendeztem sajtó alá. Ady halála óta ezek az első Ady-verskötetek, amelyekben a művelt magyarság egyetemes köztudatában már klasszikussá vált költő versszövegei kritikai vizsgálat után kerülnek a nyilvánosság elé, azért helyénvalónak tartom, hogy a Nyugat-ban, mely az Ady-versek legérdemesebb szállásadója volt (525 verse talált fedélre ebben a folyóiratban), egy néhány szóval számot adjak a kiadás mikéntjéről. Bár régebben volt alkalmam számtalan Ady-vers kéziratát figyelmesen elolvasni, ez új kiadások előtt kívülem álló okokból nem juthattam kéziratokhoz. Az Új versek és a Vér és arany-nál, amelyek már a VI. illetve VII. kiadásban jelennek meg, nem is igen voltam ezekre utalva: az Új versek első kiadását - megállapíthatólag - Ady is nagyobb gonddal nézte át s a Vér és arany későbbi kiadásaiban a költő maga jó-egy-mást változtatott a versszövegeken, különösen a verscímeken, de a versköteteknél általában véve is azért bajos kéziratok után igazodni, mert az első sajtó alá rendezéskor Ady nem egy szót, sőt sort és verscímet mással pótolt; azonban A halottak élén verseinek átvizsgálásánál, bizony, nem egyszer szerettem volna kéziratot látni: ez a kötet már a költő súlyosan lehanyatlott egészségi állapota idején jött ki s nem úgy mint régebben, egy évvel vagy pár hónappal a versek megírása után, úgy hogy alig lehetett hozzávaló energiája és megbízható emlékezése az öccse és Hatvany által rendezett kiadás számottevőbb szerzői ellenőrzéséhez, ami - bármilyen lelkes segítőtársai is voltak az elébb nevezettek - mégis csak nagy kárára volt a kötet szövegépségének.

A versszövegek pontos megállapításánál elvben az első kiadást fogadtam el kéziratul, de ezt a szöveganyagot egybevetettem a versek első megjelenési helyének s a későbbi kiadásoknak szövegeivel is s ahol - a föntebbírtak szerint - nyilvánvaló volt a költő utólagos kiigazítása ott a későbbi kiadásokat is tekintetbe vettem. Kétes esetekben különös és nélkülözhetetlen segítségemre volt Ady Lajos, akinek támogatását nagy hálásan megköszönnöm szinte visszásan hangzik: annyira testvéri és magyar szívén hord minden Ady-ügyet. Így segített ki pl. az Új versek második versénél: A mi gyermekünk-nél, melyben a III. kiadástól kezdve az első kiadás e két sorában: «Egy napvirág-szemű menyasszony S egy napsugár-lelkű legény» az epithetonok megfordítottan állottak. Ady Lajos tudtomra adta, hogy ez a felcserélődés egy «maliciózus nyomdásztévedés» volt, mely Adyt ugyancsak fölbosszantotta. Az Új versek-ben az első kiadás szövegén három szón változtattam: a Vén faun üzeneté-ben «rám» h. «reám»-ot javítottam (ut. vsz. 1. sor, Ady Lajos tudja, hogy ez sajtóhiba volt) s a Harc a Nagyúrral c. versben «neki» h. «néki»-t (2. vsz. 3. sor) s a «szólítanak» h. «szólítnak»-ot (4. vsz. 3. sor) korrigáltam az Osvát Figyelő-jében először közzétett szöveg alapján. A Vér és arany szövegén a költő utólagos javításain kívül szintén három változtatást tettem: a Sárban veszett hó-ban a későbbi kiadásokban olvasható utolsóelőtti sor «a sok Semmire» szólása mellől - az eredeti szöveget visszaállítva - elhagytam a jelentéserőtlenítő jelzőt, a sok-ot, erősen gyanakodván arra, hogy ez a variáns nem Adytól való, változtatási szándékomat mások is helyeselték; a Hazamegyek a falumba c. versben az utolsó előtti versszak első sorában minden kiadásban: «csicsitgat» áll az első megjelenési hely (Budapesti Napló 1907. nov. 24.) «csicsíjgat» szava helyett, kétségtelenül ez utóbbi közismert tiszántúli tájszó a helyes s az előbbi értelmetlen szó Ady Lajos szerint is «meggyökeresedett sajtóhiba»; a harmadik szövegváltoztatásom a Víg úrfiak borá-nak 3. vszakában történt: az eredeti «bölcseség» h. «bölcsesség»-et írtam, főképpen a megfelelő sorok szigorú ritmusrendjének kényszere miatt, egyébként ezt sem egészen a magam szakállára.

A halottak élén-ben öt versben kellett szóváltoztatással, sor, sőt versszakbetoldással helyreállítanom az eredeti szöveget és pedig a következőkben: 1. Ember az embertelenségben: a hatodik szakasz harmadik sorául beiktattam az első közlésben ott-volt «(Bár föltámadt holthoz nem illik)» zárójeles sort. Nem hiszem, hogy ezt Ady magaszántából rekesztette volna ki, annyira jellemző Ady-képzetet fejez ki és azonkívül is belső ritmikus folytatása a 3. szakasz 5. és az 5. szakasz 1. sorának; 2. A tábor-tűz mellett: a 3. vsz. 2. sorából kihagytam a «több» szót, első nyomtatásakor (Világ 1914. júl. 19) e nélkül volt a vers s így erélyesebb, kötöttebb, az egész versszak értelméhez jobban tapadóbb, sajátabban adybb a pusztán álló utolsó szó (ezt az első szövegen ejtett korrekciót sem vélem Adytól-eredtnek); 3. A fogyó Hold: a 2. vsz. 4. sorában «avagy» volt «vagy» h., visszajavítottam s nem a szótagszám okáért, hanem mert Ady különben is szereti használni a kötőszónak ezt a régiesebb alakját, mely stílszerűbben is illik a vers «ó» hangulatához (l. ugyane vers 3. vszakát); 4. Talán Hellasz küldött: a 4. vsz. 4. sora «S ma más ajkai a bölcseségnek» h. a kézirat sorát állítottam: «S mannás stb.»; 5. Nyögök s mind terhemmel: az I. kiadásból Ady Lajos szerint «kedve ellenére» hagyattatott ki Adyval e vers 2. vszaka (a II. kiadásban is megvan ez a hiány), ezt a 2. vszakot be kellett szúrnom, mert a versnek csak így van igazi, szép nagy Ady-értelme (l. erre nézve Adytanulmányok-könyvem 187. lapját).

Az interpunkcióban alig-alig változtattam valamit. A csak valamennyire elfogadható pontjelzéseket is meghagytam s e részben csak ott tértem el az első kiadásoktól, ahol bizonyos volt a tévesség s ez esetekben is legtöbbször a későbbi kiadásokra bíztam magam s kerültem minden önkényes értelmezést. Éppígy nem éreztem magam feljogosítva az apróbb orthografiai egyenetlenségek kijavítására.

Az itt fölsorolt szövegjavításokon kívül, különösen A halottak élén-ben, számos sajtóhibát hoztam helyre s a magam részéről minden telhetőt megtettem, hogy ez a három új kiadás mentes legyen tőlök. Ha netalán egy-két helyen mégis kifogott volna rajtam a sajtóhibák kaján manója, kérem az olvasó elnézését.

Szabad legyen még egy, már másodszor megújított kéréssel járulnom az Ady-barátok, hívek elé. Ejtsük végre módját valahogy, hogy az Ady-vers-kéziratok összegyűjtessenek és kellő ellenőrzés mellett minél előbb lemásoltassanak, hogy egy későbbi tudományos kritikai kiadás számára megmenthessük a kéziratos szövegeket. Nemcsak a variánsok nagyfontosságú pszichológiai és filológiai értékei miatt kellene ezt megtennünk, hanem nem egy esetben a megromlott vagy gyanús szövegrészletek végérvényes helyesbítése okából is. Ezt a kis fáradságot ne sajnáljuk a jövőtől, tartozunk vele. Mindjárt közelebbi javaslattal is előállok: tegyünk közzé egy nyilvános fölszólítást az Ady-kézirat tulajdonosokhoz, jelentsék be szóval vagy írásban a Nyugat szerkesztőségénél, mely Ady-vers-kéziratok (vagy egyáltalán bármiféle Ady-írás-kéziratok) birtokában vannak s akár én magam is nagyon szívesen vállalkoznám rá, hogy ezeket a kéziratokat a már kinyomtatott szöveggel pontosan egybevessem, vagy ha még nem kerültek sajtó alá, lemásoljam vagy lemásoltassam.