Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 11. szám · / · Lakatos Péter Pál: VERSEK

Lakatos Péter Pál: VERSEK
V.

Szeretlek.
S most olyan egyszerű minden:
szívem az egyszerűség tisztaságában
dobogja szét véremet a húsnak
s a hús mint megrészegedett ember
mámorosan issza véremet.
Most értem szívemet.

Szemem: igaz tiszta útja szívemnek
a Te szemednek örvendezik és
szemedhez kígyózik, hogy találkozzék,
hogy új útba olvadjon vele a jövő nézésében.
Most értem szememet.

Most értek mindent: szeretlek.

Tudom, ki vagyok: Ember.
És fölujjongok ember-tudatomban,
kiterjesztem karjaimat, mint a
papok és áldásomat hintem a Világra.
Tudom, ki vagyok: Béke
És összetöröm a fegyvereket, kicsavarom
az ember-kezekből és emésztő lángokba vetem.
Tudom, ki vagyok: Teremtő.
És terhesen hordozom magamban
új-világok létrehozását, örökkévalóságát.
Most értem magamat.
Most értelek Téged is
és álmélkodva nézlek s nem tudok
nézéseddel betelni:
tudom, ki vagy: Talaj.

Most olyan egyszerű minden: szeretlek.