Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 11. szám · / · Lakatos Péter Pál: VERSEK
Napsugár, napsugár: rezgő aranyfonál,
életfonál, fonj be engem, fojtsd meg
bennem az őszt, a könnyet, a bánatot.
Napsugár, napsugár, én fiatal vagyok
és én eddig csak őszben jártam, sötét,
vizes láztikkasztó erdőben jártam,
amit sugarad: drága aranyfonál,
még át nem szőtt soha...
Napsugár, napsugár égesd föl a
Bánat-erdőket, szárítsd föl a Bánattalajt:
termelőjét Bánat-lázaknak: könnyes szememet.
Napsugár, napsugár: igaz életfonál,
rezgő aranyfonál, ne felejtsd el,
hogy fiatal vagyok, hogy nekem nagyon
kell a Nyár.
Ne felejtsd el napsugár: rezgő aranyfonál...