Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 10. szám · / · DISPUTA · / · NEGATÍVUMOK A MAGYAR HUN MONDÁK KÉRDÉSÉBEN · / · KIRÁLY GYÖRGY TEMETÉSÉN

KIRÁLY GYÖRGY TEMETÉSÉN
Benedek Marcell beszéde:

Megszépítő halál, fölösleges munkát végeztél! Nem volt szükség reád, hogy aranyos fény szállja meg Király György sápadt, beesett arcát, hogy sudárrá egyenesedjék Király György korán meggörnyedt dereka, csengő szózattá magasztosodjék gyilkos betegségtől eltompított hangja. Fölösleges volt a munkád, halál. Mi, egysorson lévő társai, tollal és szóval a fojtogatott igazságért harcoló csihések, életében is aranyos fénytől övezetten láttuk az ő arcát, mert tudtuk róla, hogy őskeresztény mártírok derűjével kész szenvedni az igazságért. Mi egyenesnek láttuk az ő görnyedt hátát, mert tudtuk, hogy betegség és munka meggörnyeszthette, de nincs földi hatalom, mely hunyászkodó meghajlásra bírja. Mi csengő szózatnak hallottuk a hangját, mert sohasem szólt belőle egyéb, mint az ideálért, az igazságért való lelkesedés. Fölösleges munkát végeztél, megszépítő halál!

Pusztító halál, a te munkád pedig hiábavaló volt. Király György utolsó leheletéig küzdött veled és legyőzött téged. Király György fegyverei ellen nincsenek néked fegyvereid. Te nem győzhetted le a tanárt, akinek tanításai ezer fiatal szívben visszhangzanak ma is. Nem győzhetted le a tudóst, akinek eredményeit még azok sem törölhetik ki könyveikből, kik az embert kimarták maguk közül. Nem győzhetted le a magyar irodalomnak, a magyar kultúrának ezt a fanatikus munkását, aki néhány nappal ezelőtt még betegágyára könyökölve írt, fordított, korrigált, s akit utolsó gyönyörű tanulmányának korrektúrája és revíziója közt tepertél le. Leteperted, de újra mondom, nem győzted le: ennek a derékba tört fiatal életnek postumus alkotásai soká fogják még hirdetni a te vereségedet, pusztító halál!

Szabadító halál, ki testi-lelki szenvedéseitől megváltottad őt, bennünket mélységes gyászba borítván: a te munkád, fájdalom, nem volt fölösleges, nem volt hiábavaló. A te közeledésedet borzadva láttuk mindnyájan - csak ő nem látta; csak ő nem hitte. Vagy legalább: nem akart bennünket elszomorítani azzal, hogy bevallja a halál előérzetét. Szabadító halál, előtted meg kell hajolnunk, de te láttodra is felsír bennünk az a kérdés: csakugyan el kellett-e jönnöd ily korán, megfosztván bennünket az észnek, a szívnek, a tudásnak és a tehetségnek, a becsületnek és az önérzetnek ettől a mintaképétől? A halálnak legfőbb ura és parancsolója ellen nem emelhetjük fel zúgolódó emberi szavunkat, de nem fojthatjuk el ezt a szót, mikor a halálnak szolgáival állunk szemben. A hármasarcú halálnak sokfélearcú, kezes szolgáival, akik szíve szerint való munkájából kizökkentvén Király Györgyöt, segítettek a mártírok töviskoszorúját fonni az ő sápadt homlokára. Nehéz elfojtani ezt a szót... de mégsem lehet szavam hozzájuk itt, az örök békességnek e helyén, ahol Király Györgynek az ő gazdájukon aratott diadalát ünnepeljük. Nekik nem volt elég jó magyar ő, aki a legmagyarabb tudomány homályos zugainak megvilágítására, erre a nehéz, hálátlan munkára szentelte életét, erejének legjavát, sokkalta szélesebb köröket befogó európai műveltségét. Nem volt elég keresztény ő, aki nemcsak barátaiért volt kész minden áldozatra, de százszor megvalósította Krisztus legnehezebb parancsát és kenyérrel dobta vissza, aki kővel hajította meg őt. Romboló volt ő, aki többet dolgozott, többet alkotott rövid életében, mint amazok valamennyien.

Nincs, nem lehet szavam hozzátok, hármasarcú halálnak sokfélearcú, kezes szolgái! Ebből a koporsóból olyan fény árad, hogy megsemmisülten kell a földre hullanotok. - Ennek a fénynek aranyos világa mellett tegyünk hitvallást mi, Király György barátai, sorsának osztályosai, hogy olyan magyarok, olyan keresztények, olyan munkás alkotók és az igazságnak olyan törhetetlen harcosai leszünk, akarunk lenni, mint ő.

Könnyezve búcsúzunk kihűlt testedtől, Király György - könnyezve búcsúzunk, volt tanárbarátaid és dolgozótársai a Független Szemlének, melynek hasábjain bátor lélekkel harcoltad a mi nagy harcunkat. Isten veled, szeretett, drága barátunk teste! Lelkedtől nem búcsúzunk, azt magunkkal visszük innét. Isten veled, Király György.