Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 10. szám · / · KIRÁLY GYÖRGY IFJÚKORI ÍRÁSAIBÓL
Morális és tanulságos történet: 47 méter.
Színhely: Torbole, a Lago di Garda partján.
Idő: 1911. júl. 18. Meséli egy öreg halász.
Élt egyszer az Óperenciás tenger partján egy öreg-öreg, világtalan halász. Nincs nagyobb szerencsétlenség - mondják az emberek - mint mikor valakinek vakon, világtalanul kell tengetnie nyomorúságos életét. De a vén halász egyre csak dicsekedett azzal, hogy vakság ide, vakság oda, mégis ő fogja össze a legtöbb halat.
- Ha az Óperenciás tenger nem volna éppen az Óperenciás tenger - ez volt a szokása mondani - vagyis ha éppen a halak nem volnának belőle kipusztíthatatlanok, akkor egy év alatt összefogdosnám belőle az összes halakat!
Csudálatos egy háló volt a vén halásznak a hálója. Úgy volt kötve, bogozva, hogy csak a kis halakat foghatta meg vele, a nagy, vad, rabló halak mind ki tudtak belőle menekülni. Az emberek sokszor megkérdezték az öreg halászt, hogy ez mint lehetséges. De ő dühösen kergette el a kérdezősködőket: ő a hálóját magától az Úristentől kapta, és az emberek ne akarják a gondviselés útjait és céljait fürkészni. Az emberek ugyan kétségbe vonták a háló isteni eredetét, de nem mertek róla nyilvánosan beszélni, mert az öreg halász erőszakos volt, kíméletlen és kegyetlen, és az emberek gyűlölték, de nagyon féltek a haragjától.
Mert az öreg, vak halászt úgy hívták, hogy Igazság.
Egy napon azonban őt is elérte végzete, és hálójával meg kellett jelennie az isteni ítélőszék előtt. Mint aki életében jól végezte dolgát, a vén halász odaállott az Úr jobbja felől.
- Félre szememből, te javíthatatlan gonosz! Ajándékoztam neked egy csudálatos hálót, hogy kipusztítsd a tengerből a vad, gonosz, nagy rabló halakat, te pedig a hálót egészen kiforgattad, a kis ártatlan halacskákat pusztítgattad vele, a vén bűnösöket azonban szaladni engedted! Persze, persze, az ember sohasem bízhatik meg az emberekben!
Így a vén halászt pokolra kergette, a földre azonban leküldötte saját, egyszülött fiát a csudálatos hálóval, és azóta a nagy, vad, rablóhalak egyre pusztulnak, a kicsi, ártatlan halacskák pedig vígan táncolnak és fickándoznak a hűvös, kék hullámok között.