Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 10. szám
Király György, milyen messze van már! Januárban láttam utoljára. Akkor - egy havas téli délelőtt kisgyermekem kezét fogva kétfelől, pár percig egy úton mentünk. Arról is beszélt, hogy egy meleg, bizakodva kezébe simuló gyerekkéz mennyire hiányzik az életéből. Könnyeket legyűrő meghatottsággal hallgattam. Nála nagyon ritka eset volt egy ilyen ellágyult, önmagát mutató megnyilatkozás. Szárazon köhécselt, harcolt a hideggel szegény melle. Lánykám rámosolygott és ő nézte, nézte...
Búcsúzkodott talán az örömtől, a gyermektől?...
*
És én mégis azt akartam elhitetni magammal, hogy évek óta sorvasztó betegsége megállt. Azt reméltem, hogy beérte a dúlással s megtorpan a szigorú szemüveg előtt, mert Bátor Király György élete lobog mögötte. Ha rágondoltam, sőt még mikor vele beszéltem, akkor is - valami üvegen át villódzó kékes lángot láttam. Szent szesz égett ottan.
*
Harcos Király György, nem tetszett neked, mert ostobának és hazugnak ítélted - mostanában - nem kellett neked a vadász szerepe. Úgy ítélt benned a Látó Lélek, hogy mostanában az üldözött vadak közt van az igazság. Velünk futottál, nemes vad. De olykor szembefordultál a hajrázó Butasággal s ők visszatorpantak a szemüveged elől. A kék láng kicsapott onnan s megbélyegezte őket tüzes ostorral.
*
Tudós Király György, Jóbarát, hű lélek, nem hagytál el bennünket a bajban. Milyen jól esett - sohasem fogom elfeledni - hogy elsőként nyújtottál segítő kezet a magára maradt szenvedőnek. Hogy nem tagadtál meg minket, hogy vállaltad az együvétartozás nyűgét. S szent példád és munkád áhítata hány kuszált lélekbe öntött bizalmat s reményt! Hogyan köszönjem meg Neked?
*
Nem Pesten ért a halála híre. Két sornyi távirat jelezte csak az újságban. Nem hittem a szememnek, nem tudtam elképzelni a világot az ő kék lángot villódzó szemüvege nélkül. Aztán - sírtam. Többet sirattam benne a jó barátnál. Tudtam, tudom, hogy szegényebbek lettünk az ő vesztével valamennyien, az egész világon. Megrendült a Front, azoké, akik merik a jót és igazat vallani és akarni.