Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · SCHÜTZENBERGER LAJOS : GUSTAF AF GEIJERSTAM

SCHÜTZENBERGER LAJOS : GUSTAF AF GEIJERSTAM
3.

Alapproblémája teljesen lírai: énje. Innen a minden munkájából kicsapó meleg sugárzás. Önmagának szeretne mélyére tekinteni; átlátni, megérteni: ki is, milyen is ő tulajdonképpen? Ez a kérdés bugyog rejtek melegforrásként minden kérdései alján. Az önmaga, születésével adott rejtelme foglalkoztatja végig. Minden, amit az élete hozzáad, fölszívódik ebbe az egybe, mélyíti, komplikálja csak ezt a kérdést. Egyedülléte bántja, kínozza, a zárt, másoktól külön, másoknak megmutathatatlan világ: aki ő. Úgy mered bele ebbe a világba, mint valami átláthatatlan sötétségbe, ám ahogy lassan hozzászokik a szeme, lidérces fényeket lát a tudata alján megvillanni benne. Ösztönös, villó sugarak járják át énje falát, szöknek át belőle más világokba, más világokból őbele, kötözik össze életét akaratától szinte függetlenül a másokéval. Megnyilatkozni szóval, jellel nem bír az ember soha egészen, de a szavakon, jeleken túl némán lénye titokzatos ereje munkál, s a maga titka hozzánő a másokéihoz. Alapkérdése így az indivíduumok egymásra hatásának kérdésévé válik, költészete a csend, az ösztönök, a tudatalattiak költészetévé. A gyújtópont azonban ő maga marad mindig. Azokat a fonalakat kutatja a titokzatos hálózatban, amelyek benne csomóznak. Általánosítja a problémát, de csak annyira, amennyire saját szempontjából erre szüksége van. Szétszedi, specializálja a kérdést, boncolja magát, egy-egy vonását, élményei egy-egy szakaszát építve bele elsőbb a főalakba s a cselekvénybe, aztán mind többet és többet, mind teljesebb, bonyolultabb önmagát adva, mintha fokozatosan, lépésről lépésre akarna így beljebb hatolni, szinte tudományos kutatás alaposságával megközelíteni énjét. Amilyen mértékben közeledik magához, olyan mértékben nő írásai szubjektív melegsége is. Egyre halkuló szavain át mind erősebben hallik a szíve verése.