Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · SCHÜTZENBERGER LAJOS : GUSTAF AF GEIJERSTAM
Fiatalságát lázak hevítik, széles és mély munkálni-vágyak az emberiség boldogságáért, szociális problémák, de a költészete magja nem e lázakból sűrűdik össze. Ekkora átfogó és kifelé ható, robbanó és robbantó ereje nincsen. Sajátabb, a priori problémák izzanak benne kora gyermekségétől, melyeken előbb túl kellene érnie, hogy valóban e lázakba szélesülhessen. Rajtuk azonban túlérni nem tud. Egyénisége alapkiélési formája nem a cselekvés, hanem az érzés. Érzésbeliek problémái, érzésbeli a megoldásuk is; nem tetthez vezetnek, csak érzéshez: csodálkozáshoz, áhítathoz. Fiatalsága tenni lázát a csírázó kor erős, tavaszi levegője nyújtja benne; belső problémái izmosodtával ez a forrósága el is higgad. Befelé fordul, hogy magát élhesse. Szűkíti maga körül a horizontot egyre. Mélységben nő, nem szélességben. Így lesz pályája, mint a tóba hullajtott kőé. Nem ring meg az élet víz síkja tőle parttól partig, ott gyűrűzik csak, ahol belehull. Tág, nagy karikákat vet előbb, aztán mind szűkebb, súlyosabb, alulról felszállóbb hullámokat, végül szinte teljesen elsimul: a kő mélyre ér. Láthatóból alámerül a láthatatlanba, megfoghatóból a csodásba.