Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 7. szám · / · FIGYELŐ
(1838-1922)
Meghalt Szilády Áron, kiskunhalasi református lelkész, az Akadémia tiszteleti tagja, s elparentálására a kitűnő tudományos testület le is küldte egyik tagját. Mintha Szilády Áron valóban nem lett volna más, mint tudományos életünk egyik doyenje. Holott túlzás nélkül merném mondani, összes élő irodalomtörténet-írónk közül még mindig ő volt a legkiválóbb, igaz hogy csupán a régi magyar irodalom történetével foglalkozott s a XVII. századon túl alig jutott. De ezen a téren úttörő munkát végzett; mint Toldy Ferenc, ő is ahhoz a régi tudós nemzedékhez tartozott, melynek magának kellett az anyagot fölkutatni, összegyűjteni, elrendezni, s ezen a gigászi munkán túl neki még ahhoz is volt ereje és tehetsége, hogy ezt az anyagot földolgozza. Nem akarom evvel azt mondani, hogy Szilády Áronban egy Mommsen vagy Gregorovius szelleme élt, de mindig meg volt benne a törekvés, hogy gyűjtéseinek eredményeit ha nem is egy monumentális alkotásban, de egy-egy alapos, megfontolt tanulmányban közrebocsássa. Fő munkája azonban a
Mint irodalomtörténetírót, Szilády Áront, nemcsak a gyűjtő és kutató fanatikus buzgalma jellemzi, hanem egy igen élénk, hipotézisekre hajló képzelet. Nem az a nehéz röptű, lomha magyar fantázia, mely Horváth Istvántól a mai napig annyi ormótlan, torz föltevést termelt irodalmunkban és történettudományunkban, hanem egy sokkal könnyebb mozgású, hajlékonyabb kombinációkra hajló szellem, mely tévedéseiben is rokonszenvesebb; mert fejtegetéseivel nem merít ki, hanem leköt és felüdít. Emlékezünk, legalább középiskolás múltjukból még sokan emlékeznek arra a szellemes föltevésre, mellyel a magyar verses Katalin-legenda szerzőségét a híres középkori Ferences barát és legendaíró Temesvári Pelbártnak tulajdonította. A föltevés ugyan megdőlt, de azért gondolatmenetének meggyőző logikája ma is megérdemli figyelmünket. Épp ilyen biztos kézzel sikerült fölépíteni régi Anjou-kori levelekből, okmánytöredékekből Toldi Miklós történeti alakját, kit valaha csupán mitikus vagy mondai lénynek tekintettek s megtagadták minden közét a valósághoz.
Aggság, súlyos viszonyok, családi bajok már régen lehetetlenné tették Szilády Áronnak, hogy tudományos munkáját azzal az energiával és buzgalommal folytassa, mellyel valaha megkezdte. Ki kellett adnia kezéből az