Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 7. szám · / · Pataki József: BÁNK BÁN
El fog jönni az idő, amikor minden magyar színésznek Bánk bán lesz a bibliája és Katona a tanítómestere! Az idegent majmoló színpadművészek előbb-utóbb be fogják látni, hogy igaz magyar pátoszt csak Katonától lehet tanulni s hogy a magyar tragédia-játszás csak Bánk bán-on keresztül fejlődhetik ki a maga teljes eredetiségében.
Ma messze vagyunk ettől az időtől, messzebb, mint voltunk bármikor. Bánk bán-t a mai színpad kellő figyelemre nem méltatja, íróját nem respektálja. Katona drámája ma közpréda, melyet akármelyik «színpad-művész» kénye-kedve szerint megdézsmálhat, büntetlenül átrendezhet. Bánk bánt ma «javítani» (!?) szokták, modernizálni akarják s jellegzetes kifejezéseit megváltoztatják. Pedig hát itt semmiféle változtatásnak helye nincs! Ezt az ódon patinájú, méltóságteljes, erős, tömör nyelvet, melyben a magyar előidők lelke dübörög, a maga teljes eredetijében kell visszaadnia a színpadnak! Ez a legkevesebb, amivel Katonának tartozunk.
De tartozunk egyébbel is! Madách azt mondja egy helyen: «A művészetnek is legfőbb tökélye, ha úgy elbú, hogy észre sem veszik.» - Kétszeresen áll ez a színpadi rendezőre, akinek sohasem volna szabad magát a szerző rovására előtérbe tolnia, különösen pedig akkor nem, amikor Bánk bán szerzőjéről van szó.
De ne kerülgessük tovább kívülről az erdőt, hanem - Katona szellemének vezércsillagát követve - haladjunk beljebb, a hatalmas fák közé!