Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 5. szám · / · FIGYELŐ

HEVESY IVÁN: BOR PÁL KŐRAJZAI

A Nyugatnak egyik tavalyi számában Bor Pál kifejtette elméleti elgondolásait a mozgásábrázolás és mozgásvisszaadás képzőművészeti lehetőségeiről. Most megjelent hat litográfiája, melyet albumba gyűjtve a Pán-kiadó adott ki, mintha ahhoz a kis cikkhez akarna szemléltető példákat szolgáltatni. Az album mindegyik lapja egy-egy mozgásproblémának sikerült és ügyes megoldása. Még azok is, amelyek látszólag, fizikai értelemben, nem ábrázolnak mozgást. Például az egyik tájkép tömören összefogott lombozatú fák csoportjával. A fények és árnyékok egymásba hullámzó összecsapódásai, a rendkívül felfokozott tónusértékek gyors, vibráló váltakozásai eleven, ritmikus mozgalmassággal töltik meg a képet. Érdekesebb ennél is egy másik: bálterem, táncoló párok zsúfolt tömegével. Itt a téma maga tehát fizikai mozgás és ezt mégsem a szokott módon, az ábrázoló vonalak asszociatív hatásának kiaknázásával adja vissza, hanem hasonlóan a tájképhez: a foltok és tónuskontrasztok dinamikus fokozásával. A többi négy rajz kifejezési eszközei is ilyenek, de még bővülnek egyéb illuzionisztikus és expresszív módszerekkel, A Cirkusz témájú mint mozgásvisszaadás nem jelentékeny, itt a térprobléma megoldására a fontosabb és a sikerültebb is. Ringlispil című litográfiánál a középen gyors forgásban pörgő tömegek mozgásának éreztetése első sorban illuzionisztikus eszközökkel van megcsinálva: elmosódó egybeolvadó, csak töredékesen villanó formai elemek suhanó káosza sejteti a mozgást, a környezet nyugodtsága, a háttér szilárd épülete, a körös-körül bámészkodók határozott kontúrjai pedig fixírozottságuk ellentétével fokozzák azt. A Bál és a Tájkép mellett legsikerültebb a Hajóhinta. Ebben a mozgáséreztetés határozottan túlmegy az illuzionisztikuson és az impresszionisztikuson. A hajóhinták ívelő lendületét átveszi a környezet és megsokszorozva, hatványozva fejleszti tovább. Az egész környezet, utak, fák, a távoli horizont vonala mind eleven lengő mozgásba jön. A miliő maga talán még mozgalmasabb, mint maga a hintaállvány, a mozgás kiinduló forrása. A formák mind, a vonalak és a plasztika, a szuggesztió szolgálatába állnak, a kép pedig csak közvetítő, absztrahált eszköz lesz egyetlen érzés expresszív kivetítésére.