Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 4. szám · / · FIGYELŐ
Tizennégy szonett és kétszerannyi strófás költemény. A szonetteken kezdem. Ezekkel röviden végezhetünk: az átlagosnál néhol kissé jobb, néhol kissé rosszabb, de végeredményben megíródni és megmaradni érdemtelen versek. Csak egyre van megjegyeznivalóm: a
A következő vers, amelyre fölnyitottam, az
Közben a kötet elejére fordítottam; 10. oldal
Mikor az élet minden búja fájna,
Aranyba öntve ágyam előtt állna
Viljám drága szobra
Két arany szeme mindig rám kacagna,
Arany karja, ha ölelni akarna
Elébe borulnék.
S mikor az élet minden kínja múlna,
Aranyba öntve ágyamhoz simulna
Viljám drága szobra.
Mindenki ismeri Ady híres versét, a
Mert én végigolvastam az egészet, nagy és őszinte csodálkozással. Csodálkoztam: hát nem tudta Faludi Imre, hogy a legszemérmetlenebb módon lopja Adyt? Lehetetlen, hogy tudta volna, hiszen akkor igyekezett volna leplezni a tolvajlást. Vagy egyszerű és megbocsátható Ady-hatásnak képzelte Ady technikájának, szavainak, címeinek, témáinak, sorainak és egész verseinek átvételét? Erős Ady-hatás, de még mindig csak hatás volna, ha csak elszórtan fordulnának elő verskönyvében a
Úgy látszik, Faludi csak Ady romantikus köteteit szereti, azok között is a
A
Rossz élet volt itt büszke álmodóra
S most ballagóban, őszi alkonyatkor
Száraz babérfák fárasztó bús terhe
Hull csöndesen rám: néma távozóra.
Mindnyájan emlékszünk Ady gyönyörű költeményének befejező soraira
...Messzebb-messzebb visz minden óra,
Fekete-zöld babérfák terhe
Esőzik a bús távozóra:
Én kifelé megyek.
*
Stb. stb. stb. Ismétlem: csak emlékezetből jegyeztem a Faludi kötetének margójára a megfelelő Ady-verseket és Ady-sorokat. Nagyon sok minden van még azon a margón, amit elhagytam. Minek leleplezni a többit is? Nem érdemes. Nem valami híres ember plagizált, nem nagy eset az egész, hiszen kívülem valószínűleg alig fogja valaki elolvasni e kötetet.
Én azonban igazán nem tudok mit kezdeni e verskönyvvel. Itt túlságosan egyszerű volna a tűzbe vele!-megoldás, mert ez csak a versekkel végezne: e versek mögött azonban ember van és én szeretném megérteni ennek az embernek a lelkiállapotát, aki megírta és ki merte adni ezeket a verseket. Az egész kötet csupa Ady-póz, Ady-gesztus, Ady-hang, Ady-nyelvtan, Ady-cél, Ady-szerelem, Ady-istenheztérés, Ady-magyarszidás, Ady-mártírság; mindezt tudom, látom és azt is látom, hogy itt egy törpe hadonász képzelt mérföld-karjaival, egy törpe verdesi fenséges homlokával a csillagos égboltozatot - : mégis, ha az egyik percben sajnálatra indít, a másik percben bosszant és a harmadikban már határozottan imponál Faludi Imre naiv vakmerősége, imponál ez a sancta simplicitas, ez a nyugodt lelkiismeretlenség!