Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 4. szám · / · Szilágyi Géza: A RÉMÜLET ORGIÁJA
Tegnapelőtt ... úgy rémlik ... de úgy rémlik, már úgy is volt, mert énbennem minden esetre úgy volt ... tegnapelőtt megszólalt az a kocsis, amióta láttam, legelőször, csöppet sem udvariasan, gorombán parancsolva: «szálljon be!».
Tegnapelőtt még tudtam ellenállni, ha ugyan nem végtelen túlzás ellenállásnak nevezni az ellenkezésnek azt a parányi voltát, amely a legeslegutolsó pillanatban alig-alig, de végsőképpen mégis csak eléggé megbénította lábamat, amikor már-már nekilendült volna a kocsiba felszállásnak.
Irtózatos volt a félelem, de legalább éppen akkora volt a kísértés is!
Beszállani ... a hóhérkocsiba ... ismeretlen vesztőhely felé vitetni ... hiába minden, a Halál elől csak egyetlen igazán biztos módon menekülhetünk: magába a Halálba ...
Azt hiszem ... nem, már tudom is, még ma elküldöm ezeket a följegyzéseket doktor Witztum Bódog barátomnak ... Hadd tanuljon, életében talán legelőször, valami okosat és komolyat is ... Azután még ma este ... ha ismét ott várakozik a csapszék előtt a hóhérkocsi ... és ha ismét megszólal az a kocsis, gorombán parancsolva: «szálljon be! ...» de talán, nem, bizonyára ... igen, bizonyára akkor is, ha semmit sem szól is ... rettenetes félelemtől legörnyesztve, de legalább ugyanakkora bátorságtól fölmagasztosulva ...
beszállok, hadd vigyen, ahova vinni akar, dehogy, ahova vinnie kell ...
beszállok abba a kocsiba ...