Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 4. szám · / · Szilágyi Géza: A RÉMÜLET ORGIÁJA
Azt hiszik, hogy megbolondultam? Hát csak higgyék! Nem bánom - nem is sejtik, mennyire nem bánom, mennyire nem törődöm vele - ha bolondnak tartanak, akár a fölkerekség legbomlottabb lényének. Mégis a legnyugodtabban és legőszintébben bevallom, hogy mindenképpen csodálkozom, hihetetlenül álmélkodom, szörnyűségesen elképedek olyasmin, amit például az én okos és művelt Metusa barátom is, a tiszteletreméltó, de oktalan és műveletlen vicéné is sok millió boldog felebarátommal egyetemben annyira természetesnek, olyan magától értetődőnek lát, hogy agyuknak és szívüknek legkisebb megrezdülése nélkül egyszerűen csak tudomásul veszik.
Csodálkozom, álmélkodom, elképedek, folyton, szüntelenül, vég nélkül, újra meg újra, nap-nap után csodálkoznom, álmélkodnom, elképednem kell azon, hogy itt vagyok és hogy