Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 4. szám
Minden ragyog s minek minden örűl,
Az nékem fájó-keserűre válik.
Köröskörűl
Szomoru az én lelkem mindhalálig.
Mit jársz, kutatsz, fogsz tűnő árnyakat?
Egész világod elsuhanó álom!
Rab vagy magad
Egy fantomokkal népes pusztaságon.
Ne szólj, szavad nem hallja soha senki,
Ne hallgatózz, hang nem jöhet idáig.
Vakon belengi
Kiáltásod a bánat éjszakáit.
Csak káprázat a többi emberarc:
Ördög-mozgó fényrajzán leng a vászon,
Játék a harc
S magad vagy csak a bús előadáson.
A vak anyag lázálma csak az élet.
Akit szeretsz, az nincs is, csak te látod.
Magános Lélek,
Ismerd s fogadd el örökös magányod.
Húzódj barlangba remete-hegyen,
Minden reményt és balga vágyat elvess.
Isten legyen
Tehozzád már irgalmas és kegyelmes.