Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 3. szám · / · FIGYELŐ
Bokros-Birman Dezső, az új és bátor törekvésű fiatal szobrász albumba gyűjtve adott ki most egy sereg érdekes kőrajzot, amelyek a közös «Jób» címet viselik. Nem biblia-illusztrálási szándék vezette Bokrost, amikor ezeket a képeket megrajzolta. Neki a bibliai Jób alakja, szenvedései és lelki kínlódásai kitűnő alkalmat nyújtottak arra, hogy képzőművészeti eszközökkel, a formák és vonalritmusok erejével próbálja kifejezni az érzéseknek, az aszkétikus szenvedélyeknek gazdag skáláját.
A litográfiák határozottan rávallanak arra, hogy nem festő, hanem szobrász az alkotójuk. Mert bár a rajzok pszichikai tartalmából következően formamegoldásuk nagyon nyugtalan, nagyon barokkérzésű és így maguk a figurák statikailag nagyon ingatagok, mégis plasztikai alkotásokra emlékeztetnek. Szobrászi ezekben a rajzokban az is, hogy a környezet, az emberi alakok miliője egészen el van bennük hanyagolva és az üres, semmitmondó, síkkitöltő kulisszánál nem egyéb. Ez a litográfia ciklus jó bizonysága Bokros-Birman erőteljes expresszionisztikus hajlandóságainak és képességeinek és egyben jó példa arra is, hogy megmutassa valamely megadott lelki, érzéstartalommal telt téma frissítő és mélyítő hatását a képzőművészetre. Alkalmat ad a festőnek vagy a szobrásznak arra, hogy túllépje az önmagáért való formalizmust, a minden mélyebb emberi tartalom nélkül való formaproblémákban való elmerülést. Ez a megadott érzéstéma azonban csak úgy lehet igazán hasznos a művészre, ha feladatát olyan módon oldja meg: mint Bokros ebben a litográfia-sorozatban: kerüli a külsőségek illusztrálását és csak az érzelemtartalmat emeli ki és fokozza föl de eszközeiben mindvégig meg tud maradni tisztán képzőművésznek. Mert igenis a festőnek is első és legfontosabb az emberi, az etikai tartalom és a formálás módja csak eszköz legyen, vak eszköz ennek szuggerálásában, de ezek mellett a festő vagy szobrász megmaradhat a maga sajátos eszközeivel tisztán, irodalmi és egyéb hatások nélkül dolgozó szuverén művésznek.