Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 3. szám
Én kárpáti kohóból jöttem.
Én uráli kohóból jöttem.
Jöttem magyar rabok kezére.
Jöttem magyar túszok kezére.
Rab-homlok hívesül fölöttem.
Túsz-homlok hívesül fölöttem.
Rab-csukló forrósul alattam.
Túsz-csukló forrósul alattam.
S kip-kop: így lüktet benn a vére.
Mert rab-sors: ezer éve öröklött.
Mert túsz-sors: ezer éve öröklött.
De zárom egyszer ha lepattan,
De zárom egyszer ha lepattan,
És felfeszültök majd az égre,
Görcsben, bunkósan a vak égre: -
Lemosva szennyet, boszút kiégve,
Kisimulva, tenyérbe nyílva végre
Vajh egymásba borúltok-e árva öklök?