Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 2. szám · / · FIGYELŐ
(Négy tanulmány. - Dante. - Tagore. - Kálidásza. - Zola. - Fővárosi Könyvkiadó kiadása.)
Dante költészetéről szólva elengedhetetlennek látszik a vallásos kiindulás. Dante a középkori lélek mélytüzű briliánsba kristályosodása, s ennek a briliánsnak egyetlen fényessége süt át az élet minden rezdülésén: a vallás. - Érthető a vallás emlegetése Tagorénál is.
Az indus költő vallásosságban gyökerező harmonikus lelkét ajándékozta Európának s akik italából ittak, rajta keresztül a Gangesz szent vizétől üdültek fel. - De vallást emlegetni Zolával, a tételes hit fanatikus ellenségével, a naturalizmus apostolával kapcsolatban? És mégis, Zola költészete, mondja
S hogy ezt mondja Zoláról, ebben a felfogásban rejlik az a magas szempont, amely tanulmányát értékké teszi s melyben munkája a
E három essay szinte egységes igazolása annak a tételnek, hogy az irodalom kutatói nem maradhatnak meg pusztán irodalmi területen: mélyebbre kell hatolniok, oda, ahova az irodalom gyökérszálai vezetnek. Az élet teljességének széles és mély síkjaiból növesztik fel előttünk hegyként óriásaikat, biztos kontúrok mögött intuitíve éreztetve mintegy legbensőbb lényegüket. A negyedik essayt,