Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 2. szám · / · FIGYELŐ

SZABÓ LŐRINC: CSANÁDY GYÖRGY: AZ ÉVEK

Csanádynak körülbelül száz verse közül csak a «Szállok» váltott ki belőlem valami érdeklődést. Témája - egy pilóta út leírása - nagyon hálás és hatásos. A költő pátosza nem tudta ugyan követni a repülőgép lendületét, de azért van benne néhány jó részlet. A többi vers gyenge. Tartalmilag a lehető legáltalánosabb: szerelem, halál, bánat, háború, haza. A költő kifejezésmódja divatjamúlt, köznapi, szürke, nagyot akarása csak néha duzzad erővé a szavakban. Szokásos, rendes technikája nem ismeri az új és jó rímet és a szoros konstrukciót.

Csanády versei gyakran zengik a szerelmet, ezt az örök témát. Egyik sor: mint a többi. Egyik vers, mint a többi. Mi van bennük? Dulcinea csókja, szentimentális rokokóképek, rozoga nipprománcok, elpattant húrok, uramsegíts, várlak-visszavárlak és ilyesmi. - És a halál? «Csak egy szó pendül tompán a mélyből: Halott vagyok - suttogja valahol.» Utóvégre még a hentesmesterek életének is szükséges kelléke, hogy néha eszükbe jusson a meghalás. - Aztán a háború és a haza: Száz ágyú dalol a Piavénál, és: Feltámadunk! - Feltámadunk, mert fel kell támadnunk! Acél hit, akárcsak a Hindenburgé.

E a versek még az átlagtermelés gyümölcsei. Csak szavak és felületek - hol van az ember? Annyi megállapítható, hogy Csanády érző szívvel és vérző lélekkel írta őket, de ezáltal maguk a versek nem lettek jobbak. Ez legfeljebb bíztathatja a szerzőt, hogy tovább írjon. Ezt a kötetet azonban nem kellett volna kiadnia.