Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 2. szám · / · FIGYELŐ
Csanádynak körülbelül száz verse közül csak a «
Csanády versei gyakran zengik a szerelmet, ezt az örök témát. Egyik sor: mint a többi. Egyik vers, mint a többi. Mi van bennük? Dulcinea csókja, szentimentális rokokóképek, rozoga nipprománcok, elpattant húrok, uramsegíts, várlak-visszavárlak és ilyesmi. - És a halál? «Csak egy szó pendül tompán a mélyből: Halott vagyok - suttogja valahol.» Utóvégre még a hentesmesterek életének is szükséges kelléke, hogy néha eszükbe jusson a meghalás. - Aztán a háború és a haza: Száz ágyú dalol a Piavénál, és: Feltámadunk! - Feltámadunk, mert fel kell támadnunk! Acél hit, akárcsak a Hindenburgé.
E a versek még az átlagtermelés gyümölcsei. Csak szavak és felületek - hol van az ember? Annyi megállapítható, hogy Csanády érző szívvel és vérző lélekkel írta őket, de ezáltal maguk a versek nem lettek jobbak. Ez legfeljebb bíztathatja a szerzőt, hogy tovább írjon. Ezt a kötetet azonban nem kellett volna kiadnia.