Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 2. szám · / · FIGYELŐ

SZABÓ LÓRINCZ: BARDÓCZ ÁRPÁD: JAPÁN VERSEK

A szerző e Temesváron megjelent kis kötet bevezetésében előre megmondja, hogy versei Hans Bethge és Paul Enderling német fordításai alapján készültek és hogy nem ragaszkodott a tartalomhoz, ha a hűség a művésziesség rovására ment volna. Ennélfogva szükségtelen volt a kötetet a német fordítással összehasonlítani.

Kínai és japán lírai verseket meglehetős sokat olvastam én is, többnyire németül. Azt hiszem, nem teljesen alaptalan az a nézetem, hogy e költemények - művészi értékük elismerése mellett is - jelentéktelenek. Ilyenkor a keleti nyelvek ismerői sajnálkozó kézlegyintéssel azt szokták mondani: Rossz fordítás! Ha az eredetit olvasná! - Lehetetlen, hogy egy akármilyen rossz fordítás ne adjon fogalmat legalább arról, hogy nagy vagy kis jelentőségű munkával állunk szemben. Azonkívül: három-négyféle fordítást is olvastam és véleményem sohase változott meg.

Kínai, japán és indiai lírai versek inkább mint egzotikumok hatnak ránk. Érdekesek, mint ahogy az eszkimó mesék is érdekesek, azonban túlságosan elzárkóznak az élet és az egyén komoly problémái elől. Különösen a női olvasóközönség kedveli őket és ez nagyon érthető. Azt hiszem, a keleti népek irodalmának túlzott álom- és meseszerűsége nem engedi, hogy íróik európai értelemben véve súlyosakká, nagyokká váljanak.

Bardócz Árpád kötete is csupa álom és mese és hangulat. A fordító a formai eszközök dicséretre méltó birtokában nemes zengésű magyar sorokból és versekből állította össze kis kötetét. Hajlandók vagyunk elismeréssel szólni e leheletszerű árnyalatokról, borzongásokról és finom remegésekről, de mindig annak fenntartásával, hogy itt apró csecsebecsékről van szó. Ha valaki ma ír ilyen impresszionista rögtönözvényeket, elveszett ember. Ha azonban e versekre ráfogjuk, hogy japán költők írták őket, nem tudom én hány száz vagy ezer esztendővel ezelőtt, érdekesekké és - bizonyos megszorítással használva e szót - értékesekké válnak.