Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 2. szám · / · GELLÉRT OSZKÁR: KÉT VERS, EZSAJÁSSAL
Mert fájdalmas lesz, nyomorék s beteg,
Megrontatott s embertől megvetett.
Ránézel: rút az arca, termete.
Jaj, rútabb nála ember lehet-e?
Zordon a szó, a szivedre tapos:
Az emberek között utálatos.
Hogy mindent, ami kívül szép, leronts:
Az ábrázatja rút, a teste roncs.
És rút és rút és rút, és nyavalyás,
És teli seb - üvölt rád Ezsajás,
Hogy elfordúlsz, s a veriték kiver...
De mi gyógyulunk a sebeivel!